a 25. Klapka György Könnyűlövész-dandár 1. könnyűlövész-zászlóaljának záró-gyakorlata
Előzmények
Jövő év januárjától veszik át Pristinában a tatai katonák a magyar KFOR misszió feladatait. Az MH Őr- és Biztosító zászlóalj (MH ŐBZ) teljes állományát a 25. Klapka György Könnyűlövész-dandár 1. könnyűlövész-zászlóaljának katonái adják majd ki. A váltóállomány felkészítése az elméleti ismeretek elsajátításával szeptemberben kezdődött.
Lippai Péter alezredes, a lövészzászlóalj parancsnoka - aki a tervek szerint januártól fél évig az MH ŐBZ parancsnoka lesz - elmondta: a tatai katonáknak nem új feladat a koszovói misszió, hiszen akadnak olyan szerződésesek is a lövészzászlóaljnál, akik negyedik pristinai külszolgálatukra készülnek.
A katonák október elején az újdörögdi kiképzőbázisra költöztek, ahol a hónap végéig tart gyakorlati felkészítésük. Az október 19-20-én zajlott a záró-gyakorlat, amikor is a katonák konvojkísérési és egyéb békefenntartói feladatokból, valamint a szolgálatok ellátásából "vizsgáztak”.
Győrössy Ferenc vezérőrnagy, a Magyar Honvédség szárazföldi erőinek parancsnoka és az újságírók többsége 19-én, ezen „cikk” írója és a tatai „veteránok” (nyugdíjas klub) néhány további újságíróval kiegészülve 20-án tekintették meg a gyakorlatot
A gyakorlat napjának kezdeti eseményei
Több különböző „esemény” is történt az adott napon, békefenntartói feladatok mellett a fő „attrakció” a konvojkísérés volt.
A bázisra történő utazás alatt kissé rossz kedvem lett, mivel a könyörtelen köd szinte biztossá tette, hogy légi-jármű ide a következő órákban nem fog tudni leszállni. Mivel Szolnokon a látótávolság 0 méter volt, a felszállásra sem került sor.
Mindenesetre a bázisra érkezéskor a megerősített kapuügyelet alaposan átvizsgálta a látogatók járműveit – és csak a z iratok megtekintése után tudtunk a karanténon áthaladni. A parancsnoki épületben tartott eligazításon a zászlóalj parancsnoka, pk. Helyettese és vezénylő zászlósa jól elkészített és látványos prezentációval ismertette az egység felkészülését, feladatát, felépítését. Talán az utóbbi terület nem volt (számomra) elég kimerítő ismertetve, nem értem minek titkolózni olyan adatokat illetően, melyekkel bármely környező ország hírszerzése rendelkezik. Az ismertető után a kérdésekre adtak választ, majd elhagytuk az épületet.
Gépkarabély ropogásra értünk a szabadba, mint kiderült, a kapu környékét támadás érte, de a szolgálatban lévő erők visszaverték a támadást. Személyi sérülés nem történt.
Ezután elhagytuk a bázist és a heliport-nál gyülekező szállítóoszlophoz mentünk.
Ott a zászlóalj S-3 kiképző főtörzsőrmestere ismertette a helyzetet. 
A zászlóaljparancsnok útmutatásai alapján a látogatók egy részének lehetősége adódott, hogy maximális biztonság mellett - személyszállító járművekben - elkísérjék a bevetésre járműoszlopot.
A bevetés ismertetése
D-1 napon 18:00 értesítés érkezett a zászlóalj parancsnokságára, hogy másnap egy adott, 80 km távolságban lévő helyre utánpótlás fog érkezni, melynek a támaszpontra történő szállításáról kell gondoskodni.
A parancsnok döntése alapján a törzstámogató század Ural tehergépkocsijai fogják végrehajtani a feladatot - az 1. század fedezete mellett. A biztosítást BTR-80 és BTR-80A harcjárművek, UAZ terepjáró szgk-k és UAZ mentő mellett Ural műszaki-mentő tgk. És egy kísérleti un. „darázs” vagy „csillagromboló” biztosító tgk. látja el. Utóbbi egy ponyvától megfosztott, teherterében homokzsákokkal és fémlemezekkel megerősített Ural, melyen lövészek helyezkednek el a homokzsákok fedezetében.
A terv alapján, a járműoszlop elején az élbiztosító „előfutó” (géppuskával felfegyverzett) halad, melynek nem csak az élbiztosítás/felderítés a feladata, hanem bizonyos kommendáns szolgálatot (útlezárás, kereszteződésbiztosítás) is ellát. A tehergépkocsik között elosztva a BTR harcjárművek valamint „darázs”, a mentő és a műszaki-mentő tgk. Haladtak. Műszaki probléma esetén, ha a hiba tíz percen belül javítható – akkor helyszíni javítás mellet továbbhalad az oszlop, ha nem, akkor visszatér a bázisra.
A feladat-ismertetés után a járművek felfejlődtek, és kezdetét vette a küldetés.
Tempósan haladtunk, amikor műszaki hiba adódott az egyik tgk-nál. A járművek legyező alakban azonnal elhagyták az utat, a csapatszállítók védőpozíciót vettek fel. A gépesített lövészek a járművet elhagyva egyéni lőfegyverükkel egy külső védőövet foglaltak el a járműoszlop körül, miközben az élfutó UAZ biztosította az utat.
A javítás végeztével a lövészek visszatértek a harcjárművekbe, a gépkocsik, pedig az útra, és folytattuk a feladat végrehajtását. A (szintén biztosított) ellátmányfelvétel után elindultunk visszafelé, amikor is oldallövés érte a járműoszlopot. A vezetők azonnal növelték a sebességet és a térközt, míg a biztosító erők – egyéni és fedélzeti fegyverekkel tűzcsapást mértek a feltételezett támadóra. Az előfutó az oszlop mellet elszáguldva biztosított egy útkereszteződést, majd tovább robogott felderítésre. Pár perc után komolyabb akadályba ütköztek – ellenséges alegység zárta le az utat és nyitott könnyűfegyverzetével tüzet. A parancsnok döntése alapján az előfutó legénysége és egy BTR felvette a küzdelmet, míg az oszlop többi járműve 180 fokos fordulattal alternatív visszatért a legutóbbi kereszteződéshez, hogy a tartalék útvonalon fejezze be küldetését. Sajnos az összecsapásban az egyik katona megsebesült, így EÜ mentést kellett kérni. A járművek egy helikopter leszállásra megfelelő terepszakasz körül védelmi pozíciót vettek fel, megjelölték a leszállóhelyet és (elméletben) a leszálló MEDEVAC helikoptere helyezték a sebesültet. A helikopter felszállása után késedelem nélkül továbbhaladt az oszlop. A mentés alatt és után a BTR-80A harcjárművek – kihasználva a 30 mm-es gépágyú paramétereit, légvédelmi biztosítást hajtottak végre.
Látványos volt a sebesen haladó jármű nagy állásszögbe állított főfegyverzettel gyorsan forgó tornya.
A nyílt nap lezárása
A feladat végrehajtása után az állomány sorakozott.
Itt a statikusan kiállított harcjárműveket belülről is megtekinthettük. Az eligazítást követően a járművek visszatértek a telephelyre, a látogatók a bázisra.
Ez alatt, a bázist „támadás” érte melyet a zászlóalj kijelölt alegysége gyorsan és szakszerűen visszavert.
Az ízletes és tápláló (ez nem csak betanult fázis, valóban finom volt) ebéd elfogyasztása után a látogatóknak módja volt beszélgetni a zászlóalj parancsnokával, helyettesével és törzsfőnökével. Mindhárom főtiszt szakmailag kitűnően felkészült, külföldi oktatásban részesült és/vagy misszióban már részt vett felkészült KATONA benyomását keltette.
Epilógus
Vegyes érzelmekkel (és alapos ellenőrzés után) távoztam.
Pozitív dolog, hogy a zászlóalj felkészültsége az általam vártaknál magasabb volt, alakiassága, hozzáállása és küldetéstudata a magyar honvédség átlagát jelentősen meghaladja. Emiatt is dühített úgy fel a „mérleg másik oldala”. Még nekik is állandó forráshiánnyal, a honvédségre ma jellemző „spórolós hozzáállással kell megküzdenie”, miközben olyan küldetésre készülnek, ahol életüket kockáztatják. A kifogástalan ruházatban látott katonák egyenruháinak kiegészítőit (megfelelő bakancs, modern sisak, málhamellény – úgy általában) több esetbe SAJÁT zsebből kellett megvenniük.
Nem csak hogy nincsenek kellőképpen megfizetve (és társadalmilag megbecsülve), de – bár a parancsnokok és a sorállomány sem panaszkodott, láthatóan - még a honvédség „kirakat” zászlóaljaként is szűkös anyagi forrásaik határaiba ütközhettek.
Miközben megélhetési politikusok – számomra nyilvánvaló, de leírni nem ildomos okokból – elkótyavetyélik a jó állapotban lévő BMP harcjárműveinket és önjáró tüzérségünket, addig hazafelé el-el- gondolkodtam azon, hogyha nekem is Pristinába kellene mennem, mennyivel nagyobb biztonságban érezném magam, ha BTR helyett BMP harcjárművel rendelkeznénk odakint. S bárki bármit mond, nem az a jó parancsnok, aki – szerződésszegő katonai költségvetés-lefaragásunkat elfedni szándékolt NATO vállalásainkat teljesítve – merészen kiküldi embereit a veszélyes misszióba, hanem az, aki MINDEN lehetséges feltételt megteremt ahhoz, hogy a katonák a feladatok végrehajtása után – épségben haza is térjenek. S ehhez nem elég a megfelelőt, hanem a LEHETŐ LEGJOBBAT számukra biztosítani. Ugyanis lehet, hogy némi modernizálás után a BTR békefenntartásra jobb, mint a BMP, ez viszont még nem indokolja a BMP-k kivonását!)
Azonban mivel közben hazatértem Budapestre, és a honvéd utca táján a Minisztérium épületét elhagyó főtisztek és tábornokok tömegét kellett kerülgetnem, inkább az autóvezetésre koncentráltam. Végül is ellenségkép nincsen, soha ilyen biztonságban nem voltunk, minek a honvédségről filozofálni? A pár órája megtekintett felkészült fiatal-emberek és -asszonyok, pedig majd csak túlélik valahogy. Hisz régi jelmondat – ha Isten velünk, ki ellenünk?
TGR |
