Keresés

Üdv!

Én a hsz. végéről kezdek válaszolni.

Kuba: szvsz a turizmus tartja fenn. A turizmus a közhely szerint húzóágazat, és ez így is van: ezer és egy dolog szükséges ahhoz, hogy jól működjön, megszámlálhatatlan szolgáltatással kell előrukkolni olyan szinten, hogy az nemzetközi szinten is megállja a helyét. És úgy fest, Kuba megállja. Szó ami szó, én is szívesen ellátogatnék oda. Kibérelnék egy Zuk-motoros Cadillac Eldoradot (természetesen a legnagyob uszonyokkal rendelkező '59-es évjáratút), és azzal cirkálnék 40 km/h-val :-)) 

Mindenesetre én nem adok túl sokat az ottani rendszernek. Bár mit lehet tudni?

Kína: ott még valóban nem volt soha demokrácia, és nem hinném, hogy egy hamar lenne is. Szerintem a mostani rezsim is azért maradt fenn, mert remekül illeszkedik a Kínai realitásokhoz, módszeri jól beváltak, régóta tisztázottak a játékszabályok. Ha jól megnézzük, pont beleillik a kínai történelembe: ott több, mint két ezer éve az megy, hogy van egy rezsim, azt elsöpri egy lázadás, a rebellisekből lett vezetők meg átveszik elődeik módszereit, kiépítik a saját korrupt rendszerülket, és jól-rosszul működteti az országot egészen addig amíg meg nem döntik őket is. Az, hogy ezt milyen ideológiával teszik, majdenem mindegy: a mostani kurzus szocialista mivolta nekem csak egy máznak tűnik, bár azt nem értem, hogy milyen megfontolásból ragaszkodnak hozzá. Szerintem igazi, keményvonalas, meggyőződéses kommunista nem sok lehet ott sem, és nekem úgy tűnik, a vezetés sokkal inkább van elfoglalva gazdasági kérdésekkel, mint pl. Mao elvtárs útmutatásaival.

Másrészről a rezsim szigora, és a fejlődés dinamizmusa fordítottan arányosnak tetszik: ahogy gyengült a kontroll, úgy lendült fel a gazdaság. Diktatúrának persze máig diktatúra, de hogy nem szocialista az majdnem biztos. Az "államkapitalizmus" jó kifejezésnek tűnik.

Szvsz Orwell is sematikus modellel dolgozott, bár ha nagyon akarjuk, meg lehet feleltetni egyes csoportoknak az alul-középen-felül levők-sémát, de a kapott kép szociológiailag nem lesz túl hiteles. Részben társadalomtudományokkal foglalkozóként mindig azzal szembesülök, hogy a valóság szinte mindig bonyolultabb, árnyaltabb annál, mintsem, hogy ilyen egyszerű modellekkel jól közelítő leírásokat adhatnánk. Ehhez képest pl. a fenti Kína-monológom enyhén szólva is lapos...

"a szegénység nemcsak anyagi helyzet, hanem állapot is"

Egyetértek, bár az anyagi helyzet is egy állapot ;-))

Valóban, nem csak az határozza meg az egyént, hogy hol és milyen fajta munkát végez, hanem a habitusa, az identitása is. Vö. első, másod stb. generációs értelmiségiek.

A logikai ellenvetés amúgy jó poén volt.

poén

Köszönöm:)))

Valóban, a logikai levezetés és paradoxonképzés "poénkodás" volt. A poén kiváltója bennem a következő volt (a paradoxonok szeretetén kívül)

Igazából bosszant ez a létező szoc. kifejezés, mert bosszantottak azok, akik ezen vitáztak. Úgy éreztem, nem a dolgok lényegét veszik elő. (Most én is pontatlan vagyok, tudom, de ez az érzésem)

Tudván azt, hogy valami olyat értettek alatta, ami akkor volt, és tudván, hogy a meghatározásokat keresve pongyolának kell lenni.

Ami a leírásod lényegi részét illeti, szintén egyetértek vele, nem másolom ide pontról pontra

Amit kiemelnék

Főleg az "értelmiségi"-re van sok meghatározás, mely nem ugyanaokat az embereket fedi le.

A vezető szintén probléma volt (aki vezet, nem munkás, már a gyári művezetőnél is gondolkodni kell, a minisztériumi aktatologatónál szerintem egyértelmű a dolog, vmelyik pártkongresszuson az1970-es években (?) volt egy új munkáskampány, ha igaz.

Nem vették a modellek figyelembe, hogy a szegénység nemcsak anyagi helyzet, hanem állapot is sokszor, nem lehet azokat az embereket akárhova "átmozgatni".

Szintén nem, hogy földművelőnek lenni életforma, nem lesz belőle ipari-munkás/városi dolgozó/stb. (őt sem lehet átmozgatni, a fiát-lányát igen), pedig erre már Marx idejében találhatók voltak konkrét példák.

Meg kell mondanom, hogy Orwell-1984 modelljét sokkal jobbnak tartom (alul-középen-felül levők, oligarchikus kollektivizmus, propagandamódszerek.)

Kína. Nem sokat tudok róla, de inkább államkapitalizmusnak tűnik, és nem mondanám működésképtelennek, akármit mondanak a szabadverseny és a magántulajdon hívei. Lehet, hogy egy földrésznyi birodalmat így kell egyben tartani.

Kuba érdekes kérdés, nem tudom, hogy mitől létezik, láthatóan közel stabilan.

Pedig nem a műszaki fejlődés motorja és az ipari termelés élharcosa, katonailag szintén "nem jegyzik"