Hát, Sarefke, ez a korkülönbség már csak igy marad, tényleg. A családi őrületek nálunk is megállithatatlanul hömpölyögnek, ezzel nem is tudok mit kezdeni. Vagy kibirom pókerarccal, vagy egy idő után lila fejjel fogok orditozni. De azt hiszem, nem teszem. Az ünnepekkel kapcsolatban megvan a jól kidolgozott módszerem:dackorszak. Egyszerűen mint egy dedós gyerek, megmakacsolom magam, és nem vagyok hajlandó azt enni, amit mások. Elhatározom, hogy mindenki szembe vezet, mindenki hülye rajtam kivül, és mélységesen lenézem, aki megeszi ezeket a rémes ételeket. :)))Persze, azért ez azért erős torzitás, de valami ilyesmit dumálok be magamnak, és akkor egyáltalán nem zavar az ünnep. Meg hát én elég régen abbahagytam a hagyományos magyar ünnepi ételek főzését, ezt viszont családi jóváhagyással.Az a szokás nálunk, hogy az ünnepre kitalálunk valami olyasmit, ami nem felel meg a hagyományoknak. Igy aztán a karácsonyi hal a francia szakácskönyvből kerül ki, a pulyka ugyan gesztenyés,mert azt nagyon szeretjük, de a köret általában gyümölcs. Ezek után a káposzta szóba sem jön. Azt egyébként sosem ettem meg. Tehát az a hagyomány, hogy új hagyományt teremtünk.
A callanetics kazettát még csak ma rendeltem meg, amint megérkezik, elmondom, milyen. Remélem, hogy fogom csinálni:)
A Blaha közelében van egy terem, oda járok. Kicsi, de otthonos, jól érzem magam. |