Kedves haliho!
" szvsz a keresztyén reformáció nemigen termelt ki nagyobb mennyiségben vallási fanatikus tömeggyilkosokat... Volt nagyon kis számban vallási fanatikus, de alapvetõen a hatalmi politika mozgatta a hóhérokat."
Én rendkívül fontosnak tartom ezt a dolgot. Nem feltétlenül a vallási megújuláshoz kapcsolódó dolog a vallási fanatikusok megjelenése. Létezik békés megújulás is. Ahol azonban a vallási megújulás a társadalmi válsággal, és a társadalmi megújulás igényével lép fel, ott szerintem megjelenik ez a fajta szélsőség is. Én egyébként úgy látom ,hogy a reformáció kifejezetten egy ilyen jelenség volt.
Én azt hiszem érdemes lenne egy párhuzamokat keresni a areformáció alatt Európában. Ugyanis a reformáció végkifejlete szvsz alapvetően más szinben tünteti fel az akkori kor résztvevőit.
Én pl. (a reformátusok megsértésének szándéka nélkül) a Kálvin genfi államát, amely amely 1) nem tolerált semmilyen más véleményt -ld. katolikusok, vagy Szervét, 2) minden apró részletében meghatározta a társadalom életét, én nem sokban látom különbözőnek mondjuk az afgán talibán tevékenységétől (képrombolás - buddha szobrok lerombolása), és világképétől, a Khomeini vezette Iránnál pedig egy lényegesen szigorúbb, bezárkózottabb rendszer volt.
De ha megnézed, a hinduizmus reformja a terjedő buddhizmussal szemben, szintén kiváltotta a vallási fanatikusok müködését.
A német-alföldi koldusok antwerpeni uralmához, és németalföldi cselekedeteihez, esetleg az angliai levellerekhez hasonlítva pl. a jelenlegi iszlám szélsőséges irányzatokat, nem nagyon látok lényeges különbséget.Aztán ugye a 30 éves háborúról még nem is beszéltünk.
Egyébként érdemes lenne megnézni azt, hogy pl. a iráni köztársaság véresebb rendszer-e, mint annak előtte a sah uralma. Szvsz, mégha nem is tetszik nekem (meg egyébként sem siita vagyok), lényegesen demokratikusabb rendszer a jelenlegi, mint az azt megelőző. (Csak éppen nem szövetséges) Vagy éppen a jelenleg kormányon lévő török iszlamista párt véresebb rendszer e, mint az előző kormányzat.
"Miért nyíltak meg az idzstihád kapui újra a XIX-XX. században? Miért jelenhettek meg új értelmezések, ha elõtte 700 évig megmerevedés volt? Ha ez egyfajta nyitásként jelent meg, akkor ez miért nem olyan megtermékenyítõ, elõrelendítõ erõt jelentett, mint a humanizmus Európában?"
Én alapvetően a modernizációs válsággal magyarázom. A válság tudatosodása felrázta az arabokat, ami a társadalmi élet minden területén, így a vallásban is új(vagy éppen régi) utak kipróbálásával járt. (ugyanis a válságnak szerintem van egy kifejezetten pozitív oldala is - nem kevés gonolkodó van, aki pl. Európa fejlődését avval magyarázza, hogy a római birodalom bukása óta permanens válságban volt.)Az pedig, hogy ez mennyire megtermékenyítő hatású, - sőt, hogy mi tartozik bele ebbe - szerintem egészen eltérő a véleményünk. Én azt állítom, hogy ez a szellemi újjáéledés napjainkban zajlik a muszlim társadalmakban, és igencsak termékenyítő hatású. Más kérdés, hogy jelenleg ezt nyugaton nem, vagy csak kevesen érzékelik. Ugyanúgy, mint ahogy anno az arok nem érzékelték a nyugati szellemi/kulturális és társadalmi megújulást, és leginkább az jött le az egész reformációból, hogy a keresztény szekták megint egymást marják.
"mintha több önmozgást, autonómiát tartanál kívánatosnak a társadalomban, mintha nem valami Korán által lefestett ideál(?)képbõl indulnál ki."
- Nézd, én a (hitem szerint) a Korán által lefestett ideált tartanám kivánatosnak. Amibe viszont, véleményem szerint lényegesen kevesebb szabályozás tartozik bele, mint ahogyan jelenleg pl. szaudiban próbálják szabályozni (részben a hadithok, részben a precedensjog alapján a társadalmi élet kérdéseit) - Asszem a sariaról szóló beszélgetésünkben elég alaposan körüljártuk ezt a kérdést.
"Szorítkozva az arab világra - ami a muszlim világ magja szerinted is - mi tette lehetõvé, okozta, hogy ennyire az egyszemélyi abszolutista uralomra épüljön? Pl. Marokkóban vagy Líbiában már a perzsa-bizánci hatás nemigen lehetett alapvetõ tényezõ. (Közelebb volt hozzájuk a sok szempontból hosszú ideig prosperáló észak-olasz térség, mint Perzsia! Vagy Spanyolország, ami egy idõszakban szintén elég jelentõs fejlõdést volt képes felmutatni.)"
-Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy legalábbis névlegesen ez a terület 1920-ig egy birodalomhoz tartozott. -de facto pedig sok gyorsan változó területü birodalmacskára oszlott. A bizánci hatás meg igenis érvényesült Marokkóban, is, hiszen e területet az arabok bizánctól hódították el, és a bizánci közigazgatáast vették át. Megjegyzem éppen ez a téma ad választ az előző hozzászólásokban fejtegetett kérdésre.
Európában ugyanis viszonylag kis területre kiterjedő, de államdó államisággal rendelkező területek voltak (most a kicsi, pl a Omajád, vagy abbaszida kalifátushoz viszonyítva értendő). Így ezek az országok, bár a kulturális csere zajlott egyes országok között, önálló fejlődési utakon indulhattak el. Így alakultak ki az egyes kulturák, népek köztti különbségek. Mivel azonban az araboknál mindent átölelö központi hatalom mellett - nagyon gyorsan változó, instabil alakulatok voltak, a különböző területek között nem alakultak ki különbségek. (Histzen nem alakuljhatott ki egy kis területre vonatkozó, uralmi, bürokratikus, stb. tradíció.) |