Keresés

Részletes keresés

Siphersh Creative Commons License 2004-10-01 23:48:34 21

:-) Valláskritika, ahogy felhoztad a topikot, újra elolvastam a hozzászólásomat, és megállapítottam magamban, hogy jé, ahhoz képest, hogy milyen hosszú és milyen nehéz szöveg, mennyire tartalmas és lényegretörő... Azt hiszem, egy valódi választ adtam benne a kérdésre. De nagyon nehéz és hosszú, igen. Milyen érdekes, hogy éppen rá is kérdezel... :-)

 

A lényeg:

 

A létige jelentését nem lehet meghatározni, mert az önigazoló lenne. Azért van ez így, mert a létige alapfogalmi természettel bír a nyelvhasználat rendszerének egészében. De ez csak annyit jelent, hogy nem lehet nyelvi eszközökkel rámutatni a létige jelentésére, semmi többet.

 

Mivel van egy ilyen alapfogalmi síkja a nyelviségnek, nem lehetne például egy felnövekvő gyermeket csupán meghatározások, fogalmi eszközök segítségével megtanítani beszélni. Nincs miből kiindulni, ugye.

 

Az emberi létélménynek csak egy felszíni, sokszorosan vonatkoztatott síkja a fogalmiság, amely fogalmiságben ez a létige egy ilyen alapfogalmi dolog. Folyamatosan, minden pillanatban jelen vannak a létélménynek, az emberekkel való együttlétnek a mélyebb, alapvetőbb vonatkozásai. Ezek a mélyebb síkok jelen vannak az anyanyelvét tanuló kisgyerekben is. Érzések, empátia, mélyebb és felületesebb benyomások, az érzetekre adott spontán belső, szellemi reakciók, amik primitívebbek és intimebbek annál fogalmi absztrakciónál, amibe a valóságképünket rendezzük.

 

És ebben az összélményben nyer jelentést a létige is. Tehát ahhoz, hogy összehangoljuk a kommunikációban a "személyes" létigék jelentését, egy érzelmi, empatikus együttlét szükséges. Ahogy az anyanyelvét tanuló kisgyerek agyában az őt érő ingerek hatására kialakul egy létige, úgy tudjuk mi, felnőttek is összébb hangolni a létigéinket. Csakhogy a kisgyerek számára még nagyon természetes, hogy az ösztöneire, az empátiára hagyatkozik, mi felnőttek nagyon ragaszkodunk a fogalmi rendszerünkhöz, mint alaphoz. Veszítünk az ilyen rugalmasságunkból, ahogy felnövünk. Annyira hasznosnak bizonyul a fogalmiság, hogy a legfontosabb dolgokat fogalmi alapon kezdjük tekinteni. Esetleg még magának a fogalmiságnak az alapjait is, ami hiba. Önértelmező hurok. Nem működik.

 

És az ilyen alapvető interperszonális disszonancia feloldásában, helyrerázásában az ilyen, kifejezetten betükre szűkített kommunikációs közeg, mint ez a fórum, a lehető legkevésbé alkalmas, ugye.

A hozzászólás:
valláskritika Creative Commons License 2004-10-01 20:08:03 20

Bocsi de ilyen hosszú hozzászólást csak ritkán szoktam elolvasni.

Most éppen nem tettem így.

 

Nem lehetne csak a lényeget?

Előzmény:
Siphersh Creative Commons License 2004-01-14 05:02:08 17
Data Logger, a létezés definiálására illetve értelmezésére mint kommunikációs alapfeltételre tűnsz utalni, majd azon nyomban el is siklasz e definíciós feladat felett, és az értelmezetlen létezés minőségeit kezded taglalni. Ezek a minőségek azonban alany nélkül maradnak, ha nem tudjuk, mit jelent a létige.

Mert én azt mondom neked, hogy ne félj szembenézni a létige értelmezésének problémájával! Igen, ez egy nyelvhasználati, kommunikációs kérdés, aminek tétje nem annyira a tisztánlátás, hanem sokkal inkább már eleve a megértés, a közös nyelviség, a párbeszéd, mint tartalmas közlések rendszere.

A kérdés az, hogy mit értünk a létige alatt. Ha ezt egyértélművé akarjuk tenni, akkor nyilván egy meghatározást, egy definíciót próbálunk adni a szóra.

Csakhogy egy meghatározás, egy definíció nem más, mint egy mindenkori alaphalmaz egy elemének vagy részhalmazának kijelölése. A létigét úgy lehetne meghatározni, hogy kijelöljük azon dolgok halmazát, melyek léteznek. Ez a "létezők" halmazának meghatározása. Csakhogy ilyenkor az alaphalmaz kizárólag létező dolgok halmaza lehet. Ha az alaphalmaz egy eleme nem létezik, akkor az az elem nem "valami", vagyis nem eleme az alaphalmaznak. Már bocs, hogy ezzel a paradoxonnal fejezem ki; a lényeg, hogy a meghatározás alaphalmaza mindig részhalmaza a létezők halmazának. Máskülönben nem beszélhetünk meghatározásról vagy definícióról.

Másrészről pedig egy meghatározás mindig a létigére illetve a létezésre épül. Nem értelmezhetjük magát az értelmezést a létige értelmezettsége nélkül. Más szóval: minden meghatározásban szerepel a létige valamilyen formában. Gondolj arra, hogy az illető lét-meghatározást át kell tudnunk fogalmazni egy olyan mondattá, ami úgy kezdődik, hogy "létezőnek nevezzük azokat a dolgokat, amik...", ahol is "dolgok" alatt a létezőket értjük.

A lét definícióját az a közlés adná, amiből megtudhatja valaki, hogy mit értesz létezés alatt, akinek még fogalma sincs a lét fogalmának jelentéséről. Ez lehetetlen. A lét fogalma egész egyszerűen alapvetőbb értelmű, mint a meghatározás fogalmi aktusa.

Mindez azért érdekes, mert ebből következőleg a mi általunk fogalmi ésszerűségnek nevezett gondolati rendszer keretein belül nem tudjuk meghatározni a lét fogalmának jelentését. Nem kell ettől megijedni: minden fogalmi rendszer alapfogalmakra épül, nem kivétel ez alól a legtágabb értelemben vett fogalmi ésszerűség sem. A lét, a létező ilyen alapfogalom.

De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentése ennek a szónak. Az egész fogalmiság ráépül erre a szóra, és így két ember, akik mást értenek e szó alatt, minden egyes nyelvi megnyilvánulás alatt mást értenek. Az emberek között valamiképp kialakul egy fajta gyakorlati, nyelvhasználati egybecsengés a létige használatának, értelmezésének tekintetében, ami legalábbis megfelel a közösségi, kulturális és valóságképbeli együttlét és együttműködés fogalmi fenntartásának. Ez az egybecsengés, ez a konszenzus, ez a közösségi egyértelműség természetesen nem a fogalmi ésszerűség közegében, nem annak segítségével jön létre, hiszen a létige közösségi egyértelműségének teljes hiánya mellett semmiféle közlésre nem lehet alkalmas ez az ésszerű fogalmiság. Az, ami a létige funkcionális egyértelműségét generációról generációra fenntartja, és ami által a nyelviséget elsajátító gyermek felölti ezt a közös lét-értelmezést, az emberi együttlétnek olyan közege, ami alapvetőbb a fogalmi ésszerűségnél. Alapvetőbb, hiszen ebben a közegben nyernek értelmet az egzakt fogalmiság alapfogalmai. Milyen kifejező a magyar nyelv: "alap-vető": ebben a közegben kerülnek lefektetésre a fogalmi ésszerűség alapjai.

Ez a közeg a fogalmiságnál általánosabb értelemben vett létélmény, a legtágabb értelemben vett emberi együttlét élménye, amit "még" nem köt sem ésszerűség, sem a valóság fogalmi tagolása, sem pedig a fogalmilag tagolt valóság belső rendszerisége.

Ha úgy érzed, hogy a létige értelmezésének problémája mentén elbeszéltek egymás mellett a mindenkori vitapartnereddel, akkor egyeztetni kell a létige jelentését. Ezt nyilván te is így gondolod. Ez az egyeztetés pedig csak az ésszerű fogalmiságnál alapvetőbb, általánosabb, közvetlenebb, nem-ésszerű közegben történhet meg.

Ha ezt az egyeztetést, ezt az egyértelművé tevést az ésszerű fogalmiság keretein belül próbálod elvégezni, akkor folyamatosan a saját lét-fogalmadra épülő fogalmiság keretein belül maradsz, és a közléseid vagy kérdéseid értelmét a te lét-fogalmad értelme határozza meg. Így nem lehet egyeztetni két esetlegesen eltérhető lét-fogalom értelmezettségét. Az ilyen meghatározási próbálkozások puszta önértelmezések, hiszen a fogalmiság keretein belül állítasz fel önfarkába harapó, látszólagos definíciókat.

De a probléma fennáll. Valóban különbözhet, és azt hiszem, valamennyire bármely két ember esetében különbözik a lét fogalmának nyelvhasználati értelmezettsége, és ez valóban folyamatos félreértéseket eredményezhet. És én úgy látom, hogy valódi párbeszédek ilyen vonatkozású alapfeltételét nem az ésszerűség adja, hanem az emberi létélmény teljessége, és az emberi együttlét teljessége.

A lelkiek már a fogalmiak tekintetében is alapvetőbbek az értelmieknél. A lét közös értelmezettségének kérdésére a választ nem találhatod meg abban, amit értesz, hanem csakis abban találhatod meg, amit érzel. Ha párbeszédről van szó, akkor a párbeszéd legalapvetőbb síkja mindig az érzelmi kapcsolat. Az ésszerű fogalmiság csak ennek esetleges érvényességű és esetleges értelmű megnyilvánulása, és egyben egy megvalósulási közege is. Ennek a megvalósulásnak képezi részét a létige használata is, és így értelmezettségében és érvényességében teljes egészében alá van rendelve e nem-ésszerű, nem-fogalmi létélmény irányultságának. A személyes együttlét is mindig ebben a közegben gyökerezik, ha gyakran csak a fogalmi párbeszédben megjelenő felszínt vesszük is tudomásul. A létige értelmének egyeztetése folyamatosan zajlik minden párbeszédben ezen az alapvető síkon, amennyiben valóban a kölcsönös megértés a cél. De a fogalomhasználat csak egy megvalósulási képzete az eredeti, legtágabb értelemben vett létélménynek. Ha ennek az élményiségnek pillanatnyi irányultsága szerint nem "célja" a kölcsönös megértés, akkor nem zajlik a létige értelmének egyeztetése sem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!