Keresés

Ezt nem egészen igy látom.

Az ország modernizálásához szükséges értelmiség, gondolkodó réteg EURÓPAI ruhát hordott.

Hogy milyen nyelven beszélt - az más tészta, főleg akkor, ha saját maguk, mint értelmiségiek SEM tartották alkalmasnak a magyar nyelvet a magasabb tudományokra.

Akikre Te gondolsz, az a vármegyék telitalpas bocskoros kisnemessége volt, akikre a "politikacsinálók" addig figyeltek, amig jól leitatva meg nem választották őket.

Ezeknek SEMMILYEN nemzetjobbitási affinitásuk sem volt, nem tudtak túlmenni a vármegyei patriarchális viszonyokon.

Emlited Széchenyit. Hát igen. Élete végéig németül levelezett, irt naplót.

Ettől ő a legnagyobb magyar.

A nemesség magyarkodáésa a rendiség védelme volt. Ennek bizony igen kevés köze volt a haza üdvének előmozditásához. II. Józsefben nem a magyarság, hanem a saját, rendi magyar nemzetük ellenségét látták, amikor az népszámláltatott, felmérte a földjeiket, és adót akart kivetni rájuk.

"Az volt: FELSZINES MAGYARKODÁS."

De nem elhanyagolható. Ha mai szemmel nézzük a dolgokat, lehet feltételezni egy bocskaiba bújt emberről, hogy az átlagembernél esetleg nagyobb "hazafinak" tartja magát és körülbelülre meg lehet saccolni a politikai beállítottságát is. 1790-ben azonban az ilyen viselkedés alternatívája a német nyelv, a német kultúra kizárólagos átvétele volt. Ha azt veszem, hogy egy Széchenyi a születése után évtizedekkel tanult meg magyarul, le tudom mérni, mennyire elhanyagolt állapotban volt akkoriban a vezető réteg köreiben a magyar nyelv ügye. Ha változás következett (volna) be e téren, annak csak jó hatása lett volna: elvégre minden ország öntudatának alapja a beszélt nyelve.