|
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2004-09-23 16:24:14
|
124
|
Kedves Kis Ádám!
> >magam sem tudom, hogy az ott ejtendő -oró mennyire általános
rumci valamikor valahol itt szavaztatott erről, de már nem emlékszem mikor és hol.
Megtaláltam, a Magyarulez Plenárisban volt a 2276-2325. hozzászólások között, vö. link |
|
Előzmény:
 |
LvT
2004-09-23 15:52:33
|
118
|
Kedves Kis Ádám!
> Gondolom azonban, hogy nem a, mert az súlyos félreértésekre adhat okot: a pozor vlk, és a pozor vlak alaposan eltérő jelentésűek.
Ez is kontextusfüggő :)) Ha vannak, a közelben sínek, akkor vlak, ha kietlen erdő van, akkor vlk. Ahogy ismerem a kapcsolatos ökológiai probkéámákat, a síneknek precedenciájuk van a kietlen erdő felett, tehát a közös metszetre is vlak jön ki. Már csak a diszjunkt eset tisztázandó.
(A viccet félretéve: a is beszúrható, a szótagképző hang elé: /valk/. Lengyelül egyébként wilk, tehát amagas hangrendű megoldás is előjöhet.)
Szvsz ez a terület, ahol megengedhető a kétfajta toldalékolás, mivel ilyen lehetőség vegyes hangrendű szavak esetén is rendelkezésünkre áll. Nem szertném, ha nyelvi normánk ennyire korlátozó lenne.
> Ami a sva-t illeti, Bulgáriában figyeltem meg, hogy ott mély hangrendű hang is kerülhet a helyére, ezt mutatja rögtön a bolgár, bulgar szó (българ), és pl. Велико Търново-t épp a bolgárok szokták Tarnovonak írni.
A mély hangrend abból is látszik, hogy a hang prejotált változatának nincs külön jele, hanem я-nak írják, pl. a kemény hangra végződő мъж 'férfi' szó határozott "névelős" alakja мъжът, míg a lágy учител 'tanár'-é учителят.
Fonetikailag nem feltétlenül sváról van szó (különösen hangzúlyos esetben, vö. мъж, hanem kb. az angol trust szó hangjáról. Ez utóbbi mély hangrendje ellenére tröszt nálunk).
Egyébként 1945 előtt még a ъ helyett a jusz betűt használták, vi. a lengyel orrhangú ą-nak megfelelő cirill jelet.
> Azt hiszem, a német (porosz) szóvégi -ow ó-nak vagy -ou-nak ejtése koránt sem közismert
Ezt a példát azért hoztam, mert nekem közismert. Tehát, ha én értelmezem a szabályokat, akkor nálam nem triggelődik az "idegenség szabálya". Ez éppen arra volt példa, hogy a vonatkozó szabály olyan, amely nem ad egyértelmű kimenetet, hanem a használótól függően némileg eltérő eredményekre vezet.
> magam sem tudom, hogy az ott ejtendő -oró mennyire általános
rumci valamikor valahol itt szavaztatott erről, de már nem emlékszem mikor és hol.
> A rádióban rengetegszer eltévesztik az idegen szavak ejtését.
Én rászoktam, hogy a napi feszültségemet az ATV egyik hírműsorán vezessem le, ne a csalládtagjaimon. Ebben a műsorban nyugodt szívvel /kapek/-nek ejtik Čapek /csapek/ nevét (a hírblokkot az USA-ból veszik át, ahol -- gondolom -- a leírt szövegben ékezetmentes Vapek áll. Ezután jön az egyszeri ferdítő, akinek nem rémlik be USA-kontextusban a cseh irodalom.) Az ilyeneken azután jól kiszitkozódom magamat, és ezzel másnapig megkönnyebbülök.
> mi a véleményetek a Sanyo-ról.
Én, sajnos (vagy hála Istennek) , gyermekként találkoztam e névvel még mielőtt angolul megtanultam volna, ill. a japánnak nekikezdtem volna. Ezért aztán nekem már örökre /sanyó/ marad, bár az utóbb szerzett műveltségem általában másodlagosan javít, így a kimenetemen már rendszerint /szanjó/ szokik megjelenni.
Egyébként az érdekeltek is kissé ludasak ebben, mert a nevet precíz Hepburn-átírásban San'yō-nak kellene leírni. Ezt pedig nehezebb lenne le-/sanyó/-zni... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|