|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2004-09-22 14:46:24
|
108
|
Tisztelt bizonytalankodók!
Ha már itt vagyunk, én magam magamtól így írtam volna: Albee-t, de Kleet. Ugyanis az ee = /é/ magyarban nem szokatlan megoldás az olyan nevekben mint Veér, de az ee = /í/ szokatlan. A Renée ugyanakkor ambivalens, mert igaz ugyan, hogy a szóvégi -e néma, de ha az ée-t egy digráfnak fogjuk fel, akkor ez a magyarban nem szokatlan.
Az egészet ugyanakkor a feje tetejére lehet állítani azzal, hogy a szóvégi -a-ra és -e-re nyúláskényszer van akkor is, ha nem magyar tulajdonnévről van szó. vö. Seneca > Senecával, ill Heine > Heinét. Így ha a szóvégi betű toldalékoláskor nem "nyúlik" meg, akkor ez a szokatlanság számomra kötőjeles írásmódot kívánna: eszerint Klee-t.
A Sidney-t a helyesírási szabályzat Glasgow példája mozgatja az analógia okán, ill. a Frey családnévvel való "inkompatibilitás". Ezért itt a kötőjeles írásmód nyugott szívvel támogatható (annak ellenére, hogy az MHSz. nyomán eddig én is egybeírtam). |
|
Előzmény:
 |
peruzzi
2004-09-22 08:49:42
|
106
|
| Már megint elbizonytalanodtam :-( Most már csak a Sydney-ben vagyok biztos - de csak az y-ban! Szóval, ha e + y = i, akkor kötoojeles a toldalék, ha e + e = i, akkor tapad. Csak én érzem úgy, hogy az ee az én "írásrendszeremben" legalább olyan szokatlan összetétel, mint az ey? Olvasás közben engem pl. zavar a Leet és hidegen hagy a Harveyt. Eloobbiben inkább tuunik igekötoonek, mint betuuegyüttesnek. Na jó, ez nem éppen todományos megközelítés, belátom... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|