Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2004-09-22 14:46:24 108
Tisztelt bizonytalankodók!

Ha már itt vagyunk, én magam magamtól így írtam volna: Albee-t, de Kleet. Ugyanis az ee = /é/ magyarban nem szokatlan megoldás az olyan nevekben mint Veér, de az ee = /í/ szokatlan. A Renée ugyanakkor ambivalens, mert igaz ugyan, hogy a szóvégi -e néma, de ha az ée-t egy digráfnak fogjuk fel, akkor ez a magyarban nem szokatlan.

Az egészet ugyanakkor a feje tetejére lehet állítani azzal, hogy a szóvégi -a-ra és -e-re nyúláskényszer van akkor is, ha nem magyar tulajdonnévről van szó. vö. Seneca > Senecával, ill Heine > Heinét. Így ha a szóvégi betű toldalékoláskor nem "nyúlik" meg, akkor ez a szokatlanság számomra kötőjeles írásmódot kívánna: eszerint Klee-t.

A Sidney-t a helyesírási szabályzat Glasgow példája mozgatja az analógia okán, ill. a Frey családnévvel való "inkompatibilitás". Ezért itt a kötőjeles írásmód nyugott szívvel támogatható (annak ellenére, hogy az MHSz. nyomán eddig én is egybeírtam).
Előzmény:
peruzzi Creative Commons License 2004-09-22 08:49:42 106
Már megint elbizonytalanodtam :-( Most már csak a Sydney-ben vagyok biztos - de csak az y-ban! Szóval, ha e + y = i, akkor kötoojeles a toldalék, ha e + e =  i, akkor tapad. Csak én érzem úgy, hogy az ee az én "írásrendszeremben" legalább olyan szokatlan összetétel, mint az ey? Olvasás közben engem pl. zavar a Leet és hidegen hagy a Harveyt. Eloobbiben inkább tuunik igekötoonek, mint betuuegyüttesnek. Na jó, ez nem éppen todományos megközelítés, belátom...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!