Keresés

Nézd, ez is egy megoldás egy konkrét problémára. En persze máshogy csinálnám. Növelném X százalékkal az egészségügyi hozzájárulást, majd megengedném az embereknek, hogy rendelkezzenek, mnt az 1%-ról, megérdemli-e a vállalat, hogy visszautalják neki egy összegben a többi munkavállalóéval (a többi számítástechnika kérdése).

Ez egyben lehetôséget adna az alábbiakra: 100-as toplista a 'legjobb' vállalatokról, tudni lehet, hova küldj ellenôrzést vészes esetekben :)))

a vállalat is gyorsan kapcsol, ha valami nincs rendben. Mindenki nyer, nem? (a stressz nem feltétlenül elônyös a teljesítményre)

A stresszrôl pedig annyit, hogy légy szíves mond meg mi nem tetszik az alábbi állításon: "a XXI. század egyik legnagyobb stresszforrása a munkahely" (ide értve az iskolát is).

Ha tényleg ekkor gondot jelent a stressz, azaz a munkahelyek tartós érzelmi deficitet hoznak létre a lakosságban, melynek hatására az emberek jelentősen megterhelik az egészségügyi ellátó rendszereket, akkor a helyes kormányzati magatartás a cégek számára bevezetendő stresszadó bevezetése. Mértéke attól függ, hogy mennyire elégedettek az emberek az adott munkahelyi körülményekkel. Ezzel elérnénk, hogy a cégek a munkavállalót kisebb stressznek tegyék ki.

fehérfarkaska is back :)

"Nem. Én csupán az ősbolsevik kapitalista ellenes kijelentésedre reagáltam  "

Csak egy kicsit kiegyensúlyozatlan.

"és nem veszik észre, hogy a munkaadók és munkavállalók egymásra rá vannak szorulva."

Persze, és ez a természetes reláció hívta létre a szakszervezeteket is, valamint a forradalmi mozgalmakat. Meg az olyan 'természetes' szervezeteket, mint amilyen a Pinkerton-féle sztrájk és fejbetörô szervezet (ha nem emlékezünk meg a hadserek számos bevetésérôl sztrájkletörés céljával).

http://www.geocities.com/CapitolHill/Senate/7672/homestead.html

http://college.hmco.com/history/us/resources/students/primary/strike1877.htm

azért van fiatalabb is ;)

http://www.indymedia.org.uk/en/2004/03/286769.html

Itt Margaret Teacher, a 'vaslady' persze nem a tulajdonosok oldaláról közelíti meg a kérdést. Ugyanis a bányászat nem volt többé 'nyereséges'. Ki kellett dobni. Rekonverziós program? Ugyan kérem...

Európában és az USA-ban normális jólét lenne 20 év múlva is a delokalizáció nélkül. Igy nem lesz.

Most azt ne mond, hogy mi is ebbôl élünk. Ugyanis a problémám nem azzal van, hogy a gyártást exportálják, hanem azzal, hogy a teljes ipari szegmenseket. Esz nélkül, azzal nem törôdve, mi lessz a kidobott emberekkel. Ami majd leépíti a piacokat, megalapozva ezzal az 1923-asnál is nagyobb krach-t. Amikor majd ott állunk egy hatalmas termelô kapacitással vevôk nélkül. Es a gyárak elkezdenek bezárni...

Egyébként a többi érvemre még mindíg nem válaszoltál.

A stresszrôl pedig annyit, hogy légy szíves mond meg mi nem tetszik az alábbi állításon: "a XXI. század egyik legnagyobb stresszforrása a munkahely" (ide értve az iskolát is).