Keresés

A stresszrôl pedig annyit, hogy légy szíves mond meg mi nem tetszik az alábbi állításon: "a XXI. század egyik legnagyobb stresszforrása a munkahely" (ide értve az iskolát is).

Ha tényleg ekkor gondot jelent a stressz, azaz a munkahelyek tartós érzelmi deficitet hoznak létre a lakosságban, melynek hatására az emberek jelentősen megterhelik az egészségügyi ellátó rendszereket, akkor a helyes kormányzati magatartás a cégek számára bevezetendő stresszadó bevezetése. Mértéke attól függ, hogy mennyire elégedettek az emberek az adott munkahelyi körülményekkel. Ezzel elérnénk, hogy a cégek a munkavállalót kisebb stressznek tegyék ki.

fehérfarkaska is back :)

"Nem. Én csupán az ősbolsevik kapitalista ellenes kijelentésedre reagáltam  "

Csak egy kicsit kiegyensúlyozatlan.

"és nem veszik észre, hogy a munkaadók és munkavállalók egymásra rá vannak szorulva."

Persze, és ez a természetes reláció hívta létre a szakszervezeteket is, valamint a forradalmi mozgalmakat. Meg az olyan 'természetes' szervezeteket, mint amilyen a Pinkerton-féle sztrájk és fejbetörô szervezet (ha nem emlékezünk meg a hadserek számos bevetésérôl sztrájkletörés céljával).

http://www.geocities.com/CapitolHill/Senate/7672/homestead.html

http://college.hmco.com/history/us/resources/students/primary/strike1877.htm

azért van fiatalabb is ;)

http://www.indymedia.org.uk/en/2004/03/286769.html

Itt Margaret Teacher, a 'vaslady' persze nem a tulajdonosok oldaláról közelíti meg a kérdést. Ugyanis a bányászat nem volt többé 'nyereséges'. Ki kellett dobni. Rekonverziós program? Ugyan kérem...

Európában és az USA-ban normális jólét lenne 20 év múlva is a delokalizáció nélkül. Igy nem lesz.

Most azt ne mond, hogy mi is ebbôl élünk. Ugyanis a problémám nem azzal van, hogy a gyártást exportálják, hanem azzal, hogy a teljes ipari szegmenseket. Esz nélkül, azzal nem törôdve, mi lessz a kidobott emberekkel. Ami majd leépíti a piacokat, megalapozva ezzal az 1923-asnál is nagyobb krach-t. Amikor majd ott állunk egy hatalmas termelô kapacitással vevôk nélkül. Es a gyárak elkezdenek bezárni...

Egyébként a többi érvemre még mindíg nem válaszoltál.

A stresszrôl pedig annyit, hogy légy szíves mond meg mi nem tetszik az alábbi állításon: "a XXI. század egyik legnagyobb stresszforrása a munkahely" (ide értve az iskolát is).

Nem. Én csupán az ősbolsevik kapitalista ellenes kijelentésedre reagáltam  - egy korábbi hozzászólásdra - és onnan jutottunk el idáig. Nem tehetek arról, hogy egyesek még mindig osztályellenességben tudnak csak gondolkodni és nem veszik észre, hogy a munkaadók és munkavállalók egymásra rá vannak szorulva. Erre hoztam fel egy konkrét, bár a közérthetőség miatt sarkított (és ezt az őszinteség jegyében le is írtam) példát.

A stresszra azért reagáltam külön, mert a te hozzászólásodból az derült ki, hogy szerinted a stersszért szinte csakis a munkahely/munkaadó a felelős. Soha nem tagadtam, hogy vannak stresszes munkahelyek. De a stresszes munkahelyeket általánosítani és ráhuzni az összes munkahelyre ugyanolyan hazugság, mintha ennek az ellenkezőjével csinálnánk meg ugyanezt. Persze szabad általánosítani, de az általánosításoknál figyelni kell a valós adatokra, statisztikákra.  Ja, és ha már itt tartunk, akkor a munkhelyi stressznél nem ártana különválasztani azt, ha pl valamelyik kollégánkkal vagy valamelyik főnökünkkel nem vagyunk jóban és az okozza a stresszt, vagy ha maga a munka stresszes (hatalmas felelősség és rövid döntési idővel párosítva, stb.).

Én egyébként úgy vettem észre, hogy mi magyarok nemcsak a munkahelyen vagyunk feszültek és stresszesek, hanem a szabadidőnkben is - és közben hatlmas összegeket költünk az egészséges életmódót hírdető dolgokra, de úgy hogy azokat kényelmi okokból egészségteleneül használjuk. Mert kényelmesebb (de lehet, hogy inkább trendibb a jó szó rá) alkoholizálni, bagozni, a TV előtt dögleni, gyorséttremekben zsírosakat zabálni, mint futni, kondizni, aerobikozni, egészségesen táplálkozni. Az amerikai kultúrából az idétlenségeket majmoljuk, ahelyett, hogy az értelmes dolgaikat akarnánk megtanulni (pl. hatékonyság szemlélet, vagy az állambácsi helyett az önmagunkra számítás).