Ha visszakeresel hozzászólásaim között, akkor találsz egy 2003 tavaszit, én akkor temettem el apámat, az ő kívánsága szerint, ami sem nem egyezett meg a katolikus vallással, sem nem az én hitemmel, mégis nemhogy elaludtam volna, hanem igen magasztos érzések kerítettek körül, és ezt ott lévő rokonaim is így adták elő. Bizony nem a nagymise az, ami a legközelebb áll akár egy katolikus ember szívéhez is, ha nem érzi át mélyében szertartást. Sajnos én egy megrögzött teológus vagyok, nekem egy adott szertartásrend nem igazán jelent sokat, a magam hitén kívül (amit gyakorlok), csak azzal foglalkozom, amit egy adott vallás a tételei által ad híveinek. De ez fordítva is igaz, ha egy hívő épp a szertartásrenden keresztül érzi azt, hogy megérintette őt Isten, ha épp egy katolikus temetés szertartásán (nem tudom láttál-e ortodox-keleti-keresztény esküvőt, én voltam tanú ilyenen, a katolikus temetés elsietett szertartás az ortodox esküvő 4-5 órájához képest, de gyönyörű egyszerűen), hát van-e joga bárkinek is megkérdőjelezni a résztvevő istenhitét?
"Hát igen ha lennél egy tüzes istentiszteleten nálunk,Juhhééj!"
És ha egyszer te próbálnád meg a mi istentiszteletünket.. Az ugyanis egészen egyedülvaló. Az ima az csak egy része ugyanis, az istentisztelet egy életen át tart. :)
Valóban hajnal van, még egy kis idő, és itt a Fadzsr.
Jó éjt, vagy pihenést, ahol vagy |