Biszmillehi rahmeni rahim
Kedves topic olvasók,
Legelőször is, mint eddig minden fórumon, szeretném a magam és testvéreim nevében is kijelenteni, hogy az iszlám mélységesen elitéli a terror minden formáját. Legyen az akár lelki, akár testi terror. Akik fanatikusok, és az iszlám nevében ezeket művelik, nem nevezhetők muszlimnak, hiszen szörnyű tetteikkel éppen ők az iszlám legnagyobb ellenségei. Ellent mondanak mind a Korán mind a Szunna tanitásainak. Ezt amennyi fórumon csak tudjuk, állandóan hangoztatjuk. Sajnálatos, ha sokszor médiákban nem kapunk erre lehetőséget. Csak muszlimokból álló béketüntetések is voltak Budapesten. Én két ilyen tüntetetésről tudok. Mindamellett ahol tudunk elhelyezünk ingyenesen elvihető iszlám újságokat, ahol majd minden lapszámban foglalkozunk a terrorizmussal, és annak elitélésével. Szórólapokon is közzé tettünk ilyen állásfoglalásokat. Holnap is, ha Isten megsegit minket, több férfi testvérünk gyűlik össze, hogy megirják tiltakozásukat a mostani szörnyűségek és az iszlám összekapcsolásáról. Hogy aztán mely médiák közlik majd le nem tudom. Sajnálatos tapasztalat, hogy az ilyen jellegű közleményeket nem szokás cimoldalra tenni.
Az iszlámban tilos nőket, gyermeket, időseket bántalmazni, még akkor is, ha háborús időben az ellenséghez tartoznak. Az iszlámban még a fákat is kimélni kell, nemhogy gyermeket, nőket. Háború esetén utasitotta a Próféta – béke legyen Vele – a muszlimokat, hogy „ne lopd el a zsákmányt, ne szegd meg az ígéreted, ne csonkítsd meg a holtakat, ne öld meg a gyerekeket” Ha ezt valaki nem tartja be, akkor nem az iszlám szellemében él. Ellent mond mind a Korán, mind a Szunna tanitásának.
Mindig visszatérő példa, de igazán nem tudok másra hivatkozni, mint arra, hogy volt idő, és sajnos még napjainkban is zajlik, amikor a keresztények irtották a muszlimokat. Nőket, gyerekeket, időseket. Ki mondaná erről, hogy a kereszténység szellemében? Holott a vallásuk nevében tették és sokszor még teszik, amit tettek. De egyikünk sem gondolja azt, hogy ez valóban a kereszténység üzenete lenne. Most ilyen korban élünk. Az iszlám nevében tesznek ilyen sátán által sugallt dolgokat. Azonban ezeket sem a Korán, sem a Szunna nem tanitja. Világosan és érthetően pont az ellenkezőjét hirdeti. Vannak ebben a topicban, akik testvéreinknek nevezik a terroristákat. Ezt mind a magam, mind pedig a többiek nevében a leghatározottabban kikérem magamnak. Semmiféle testvéri közösséget nem vállalok olyan emberekkel, akik az iszlámhoz ártatlan emberek vérét tapasztják, és ezzel éppen az iszlám legnagyobb ellenségeivé válnak. Aki muszlim, és ismeri a Hagyományokat, az tudja, hogy annak idején a Próféta – béke legyen Vele – megjövendölte ezeket az időket. Amikor az iszlám elterjed az egész világon, rengetegen fogják felvenni, de nagyon kevés lesz közöttük az igaz muszlim, aki az iszlám tanitásai szerint él. Ez abban az időben lesz, amikor az emberek magas házakban laknak majd, és az erkölcsösség szinte kivesző félben lesz. Fohászkodom azért, hogy Isten erősitsen meg tudásomban és álhatatosságomban engem is és testvéreim is, hogy felvegyük a sátánnal a harcot, aki pihenés nélkül munkál azon, hogy minél több embert magával ránthasson. Mert ez az ő műve, mint a harag is, amit érzünk. A Próféta – béke legyen Vele – mondta, mikor egy életre szóló útmutatást kértek tőle : Ne gerjedj haragra! (és még többször elismételte) Ne gerjedj haragra! A harag rossz tanácsadó, és az embert olyan tettekre, kijelentésekre ragadtatja, amit később megbánhat. Bár a sátán munkál, mégis azt hiszem, azoknak a Korán és a Szunna szerint élnek nem árthat, mivel a hivő embert a nehézségek csak erősitik hitében. Mi is, akik szenvedünk a terror okozta megkülönböztetéstől és megvetéstől tudjuk azt, hogy Isten mindezt próbaként róta ki ránk, hogy elváljon ki az igaz és ki a képmutató. Harcolnunk kell a sátán ellen, és minden Allah által adott tehetségünkkel azon lenni, hogy az iszlám igaz arcát mutassuk az embereknek, dacolva a közvéleménnyel, és ha megvetésben is kell élnünk tudjuk, hogy amit teszünk az jó, és Istentől származó dolog. Bárki képes arra, hogy Isten szavát kiforgassa a sátán segitségével. Azonban ebben nem Isten szava a hibás, hanem az, aki ezt megteszi. Hogy naiv lennék? Hogy olyan dolgokat hirdetek, ami légből kapott, rózsaszin leányálmok? Nem. Ezek az iszlám valós tanai. Nem lánykorom regényeiből szedtem őket. Lehet, hogy kedves fórumtársam olyan nagyra van az iszlám ismeretével, azért mert ellátogatott az arab világ olyan helyeire is, ahol szegénységet, nyomort láthatott, és ebből aztán azt a messzemenő következtetést vonta le, hogy ilyen vagy olyan az iszlám, vagy hogy a bevándorlók, akik hirtelen megrészegültek a nyugati világ szabadosságán igy vagy úgy viselkedtek. Én is épp elég ilyen emberrel beszéltem, akik igy kezdték, fiatalon, megrészegülve az európai szabadságtól, majd később ráébredve arra, hogy mit hagytak el, visszatértek a valláshoz. Én is éltem arab országban, muszlimok között. Vallásom nem lányregényekből, „lányom nélkül soha” szörnyűségekből vettem, hanem egy olyan ember tanitotta, aki dacolt azzal, hogy akár börtönbe is kerülhet, csak azért, mert az iszlám tanitásait hirdette és nem az aktuális politikai elvárásoknak akart megfelelni, hanem Istennek. Ha a tiszta hit egyenlő a naivitással, hát boldogan felvállalom. Ha a Korán és a Szunna, amiket idézek és vallok naiv, hát felvállalom ezt a naivságot. Ugyan igy, kedves fórumtársam aki csak úgy dobálja testvéreimre – akik valóban testvéreim, nem úgy mint a terroristák – az elmarasztalásokat, és húgomat jellemtelennek titulálja: fogalma sincs arról, hogy az az ember, akit ő jellemtelennek titulál miken ment keresztül, milyen nehézségeket vállalt fel csak azzal, hogy a nehéz időben is felvállalta azt a hitet, amit vall. Mert ő nem csak a fórumokon hangoztatja a véleményét, hanem olyan körülmények között is, amikor ez számára nézve messze nem jelent előnyt. Én ezt nem nevezném jellemtelenségnek, és kikérem a nevében ezt a rágalmazást.
In sha Allah – ha Isten akarja – holnap ismét megfogalmazódik egy muszlimok által irt tiltakozás a terror ellen. Hogy melyik média vállalja leközlését nem tudom. Lehet, hogy annyi fog ismét eljutni az emberekhez, mint eddig. Amit tudunk – ha Isten akarja - megteszünk. Számomra sem leányálom, hogy ide kell folyton irogatnom és vallásom védeni. Azt ami szerint élek, és amiről tudom, hogy a helyes út. Ha százezren is kicsavarnák tanait, ha én maradnék az egyetlen, aki megérti, és átérzi békéjét, Allah nagy adományát, amit a hivőnek nyújt akkor is tudnám, hogy a hiba nem Isten igéjében van, hanem abban, aki ezt kiforgatja. Fohászkodom a Magasságos Istenhez, hogy segitse mindennapos harcainkat a sátán ellen, és vezessen minket igaz úton, bevilágitva Fényességével és erősitse meg szivünket a rágalmakkal teli időkben is. A hivőket a nehézségek türelemre, állhatatosságra tanitják. Aki hisz, azt sosem hagyja el, aki kér Tőle, annak ad. A Próféta – béke legyen Vele tanitotta: „Ügyelj az Istenre és ott fogod találni magad előtt! Ismerd meg az Istent jólét idején, Ő is megismer téged a nehéz időben. És tudd meg, hogy ami elkerült téged, az nem arra volt, hogy téged érjen, és ami téged ért, nem azért volt, hogy elkerüljön. És tudd meg, hogy a győzelem kitartással, a fellélegzés szorongattatással jár, és hogy a nehézséggel együtt van a megkönnyebbülés.”
|