Keresés

Nem. Én csupán az ősbolsevik kapitalista ellenes kijelentésedre reagáltam  - egy korábbi hozzászólásdra - és onnan jutottunk el idáig. Nem tehetek arról, hogy egyesek még mindig osztályellenességben tudnak csak gondolkodni és nem veszik észre, hogy a munkaadók és munkavállalók egymásra rá vannak szorulva. Erre hoztam fel egy konkrét, bár a közérthetőség miatt sarkított (és ezt az őszinteség jegyében le is írtam) példát.

A stresszra azért reagáltam külön, mert a te hozzászólásodból az derült ki, hogy szerinted a stersszért szinte csakis a munkahely/munkaadó a felelős. Soha nem tagadtam, hogy vannak stresszes munkahelyek. De a stresszes munkahelyeket általánosítani és ráhuzni az összes munkahelyre ugyanolyan hazugság, mintha ennek az ellenkezőjével csinálnánk meg ugyanezt. Persze szabad általánosítani, de az általánosításoknál figyelni kell a valós adatokra, statisztikákra.  Ja, és ha már itt tartunk, akkor a munkhelyi stressznél nem ártana különválasztani azt, ha pl valamelyik kollégánkkal vagy valamelyik főnökünkkel nem vagyunk jóban és az okozza a stresszt, vagy ha maga a munka stresszes (hatalmas felelősség és rövid döntési idővel párosítva, stb.).

Én egyébként úgy vettem észre, hogy mi magyarok nemcsak a munkahelyen vagyunk feszültek és stresszesek, hanem a szabadidőnkben is - és közben hatlmas összegeket költünk az egészséges életmódót hírdető dolgokra, de úgy hogy azokat kényelmi okokból egészségteleneül használjuk. Mert kényelmesebb (de lehet, hogy inkább trendibb a jó szó rá) alkoholizálni, bagozni, a TV előtt dögleni, gyorséttremekben zsírosakat zabálni, mint futni, kondizni, aerobikozni, egészségesen táplálkozni. Az amerikai kultúrából az idétlenségeket majmoljuk, ahelyett, hogy az értelmes dolgaikat akarnánk megtanulni (pl. hatékonyság szemlélet, vagy az állambácsi helyett az önmagunkra számítás).

Orömmel vettem észre, hogy felsorolt érvem közül egyedül a stresszel kapcsolatosra reagáltál. Hogy a tisztességen csorba ne essék, erre is reagálok: otthon még sose ment fel a vérnyomásom, a barátaim és a családom körében sem, viszont északon tényleg kevesebb a napsütés (és többet is dolgoznak). Természetesen fontos - különösen férfiaknak - a természet lágy ölén végzett sporttevékenység. Család 7-kor kezdôdô értekezlet mellett gyerünk sportolj, él családi életet, és tartsd a kapcsolatot barátaiddal. Farkaska, nagyon fiatal vagy.

Szóval: örömmel vettem észre, hogy felsorolt érvem közül egyedül a stresszel kapcsolatosra reagáltál. A többiben egyetértesz?

Nem vagy demagóg, csak éppen azon vállalkozásokat hozod fel példaként, amelyek még mindig a régi mentalitásban képesek csak gondolkodni.

A stresszről nem csak a munkahely tehet. Sőt, a stressz mögött nem elsősorban a munkahely, hanem a rossz életvitel húzódik meg (egyébként teljesen eltér a stressz mutató mediterrán országokban, a skandináv országokban az USÁ-ban és Japánban is, és az okok sokkal mélyebbek, mint a kapitalista kizsákmányolós demagógia). Az a rossz életvitel, amely a bulvársajtól akar életmodellt választani, amely a bulvársajtóban megjelent talmi csillogást akarja majmolni és közben leépíti az olyan alapvető dolgokat, mint a normális család, az igazi barátság. A jobb munkahelyek figyelnek arra is, hogy az alkalmazottaiknak milyen a családi környezete (mondván rossz családi környezetben a munkavállaló nem tud jól teljesíteni, mert a munkájáról eltereli a figyelmet az állandósult családi feszültségek) - tudom, Magyarországon ilyen még kevés van.

Egyébként egy ország fejlettségi szintjéről sokat elárul, hogy a munkabér vagy a szabadidő ér-e többet. Nálunk még a munkabér a fontosabb (különben nincs miből kifizetni a rezsit), míg a gazdag országokban még megemelt fizetéssel is nehéz túlóráztatni az alkalmazottakat (mivel azok anélkül is jól megélnek és így számukra a szabadidőegységek felértékelődtek). Az sem véletlen, hogy a gazdag országokban bizonyos munkákat csak a bevándorlók vállalnak el. Ahhoz, hogy ezek az országok ezt a szintet elérjék először a saját gazdaságukat kellett a megfelelő szintre állítaniuk. Ebben ők gyorsabbak voltak, így őket évtizedekig nem is fogjuk utolérni. Amire lehetőségünk van (ha gazdaságunk úgy fejlődik), az az hogy 15-30 év alatt elérjük azt a szintet, ahol ők most tartanak.

Persze sok munkahelyen nincsenek meg a megfelelő munkakörülmények, de ismerek olyan munkaadót is, aki munkavállalóit feketén fizeti, fizetés nélkül túlóráztatja és közben szidje az imperialista kapitilista kizsákmányolókat, és büszke nagymagyarságára, hogy ő mennyivel jobb a globáltőkénél. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a vállalkozó=kizsákmányoló szemlélet egy rossz és megváltoztatandó dolog. Amely cégeknél már rájöttek erre, ott az alkalmazottak is sokkal jobban teljesítenek, mert a munkakörülményeik is sokkal jobbak.