Keresés

Nem vagy demagóg, csak éppen azon vállalkozásokat hozod fel példaként, amelyek még mindig a régi mentalitásban képesek csak gondolkodni.

A stresszről nem csak a munkahely tehet. Sőt, a stressz mögött nem elsősorban a munkahely, hanem a rossz életvitel húzódik meg (egyébként teljesen eltér a stressz mutató mediterrán országokban, a skandináv országokban az USÁ-ban és Japánban is, és az okok sokkal mélyebbek, mint a kapitalista kizsákmányolós demagógia). Az a rossz életvitel, amely a bulvársajtól akar életmodellt választani, amely a bulvársajtóban megjelent talmi csillogást akarja majmolni és közben leépíti az olyan alapvető dolgokat, mint a normális család, az igazi barátság. A jobb munkahelyek figyelnek arra is, hogy az alkalmazottaiknak milyen a családi környezete (mondván rossz családi környezetben a munkavállaló nem tud jól teljesíteni, mert a munkájáról eltereli a figyelmet az állandósult családi feszültségek) - tudom, Magyarországon ilyen még kevés van.

Egyébként egy ország fejlettségi szintjéről sokat elárul, hogy a munkabér vagy a szabadidő ér-e többet. Nálunk még a munkabér a fontosabb (különben nincs miből kifizetni a rezsit), míg a gazdag országokban még megemelt fizetéssel is nehéz túlóráztatni az alkalmazottakat (mivel azok anélkül is jól megélnek és így számukra a szabadidőegységek felértékelődtek). Az sem véletlen, hogy a gazdag országokban bizonyos munkákat csak a bevándorlók vállalnak el. Ahhoz, hogy ezek az országok ezt a szintet elérjék először a saját gazdaságukat kellett a megfelelő szintre állítaniuk. Ebben ők gyorsabbak voltak, így őket évtizedekig nem is fogjuk utolérni. Amire lehetőségünk van (ha gazdaságunk úgy fejlődik), az az hogy 15-30 év alatt elérjük azt a szintet, ahol ők most tartanak.

Persze sok munkahelyen nincsenek meg a megfelelő munkakörülmények, de ismerek olyan munkaadót is, aki munkavállalóit feketén fizeti, fizetés nélkül túlóráztatja és közben szidje az imperialista kapitilista kizsákmányolókat, és büszke nagymagyarságára, hogy ő mennyivel jobb a globáltőkénél. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a vállalkozó=kizsákmányoló szemlélet egy rossz és megváltoztatandó dolog. Amely cégeknél már rájöttek erre, ott az alkalmazottak is sokkal jobban teljesítenek, mert a munkakörülményeik is sokkal jobbak.

"Úgy látom te abba a kategóriába tartozol, aki a munkavállalót csak kizsákmányolandó rabszolgaként tudja elképzelni - de szerencsére te nem vagy vállalkozó (legalábbis korábbi hozzászólásaidból ezt vettem ki). " Igen. Egyébként ez elég sokaknak személyes tapasztalata. Erdeklôdj.

Mondhatjuk ezt másképpen is (számomra az erőforrás nem szitok szó, én ugyanis nem a rendszreváltás előtti foxi-maxi egyetemen és nem is a rendszerváltás utáni csurkista-torgyánista-orbánista-kövérista néptribün szónoklatokon tanultam a gazdasági ismereteimet): az első esetben a vállalkozó rosszul gazdálkodik a humán erőforrásával és ezért alacsony lesz a nyereségessége (de inkább hamar csődbe fog menni), míg a második vállalkozó jól gazdálkodik a humán erőforrásával, így nagyobb termelékenységet és hozzáadott értéket képes előállítani, és így versenyképes marad.

Tévedés, a humán erôforrással a vállalkozó nem gazdálkozdik ( az utóbbi években ): megveszi. Ervek: oktatás visszaszorulása (kész 'profilok' kellenek), teljesítménynövelô (mindegy milyen áron) munkaszervezési módszerek megjelenése, 50 (40;...) éven felül és 28 éven alul (pontosabban 4 év munkaviszony;) képtelenség munkát találni, csak abban az esetben segítik az elbocsájtások alanyait, amennyiben ezt törvény írja elô és van erôs szakszerezet. A munkahelyi balesetek számának növekedése. A stressz népbetegséggé válása (Nagy-Britanniában 10 millió felett azoknak a száma, akik komoly stresszoldó szereket szednek... ez volt a 'már a vízbázisban is ki lehet mutatni a pisibôl visszakerült gyógyszer esete :)

Ja tudom, demagóg vagyok

amint az nyílván neked is kitûnt, az én példáimból ez nem mindíg igaz. A munkáltatónak a munkavállaló semmi más, mint erôforrás."

De nem mindegy milyen erőforrás!!! Úgy látom te abba a kategóriába tartozol, aki a munkavállalót csak kizsákmányolandó rabszolgaként tudja elképzelni - de szerencsére te nem vagy vállalkozó (legalábbis korábbi hozzászólásaidból ezt vettem ki).

A példámat pont ezért írtam le, hogy kivehető legyen a 2 mentalitás közötti különbség: az egyik mentalitás az alkalmazottak csak egy kihasználandó tárgynak tekinti, a másik pedig egy értékes munkaerőforrásnak, akinek a munkakörülményeit a lehető legoptimálisabbra kell beállítani - már amennyire a vállalkozás költségvetése engedi - de mivel ez a költségvetés a nyereségességtől függ, így ebben, vagyis a vállalkozás nyereségességében a munkavállaló is érdekelt.

Mondhatjuk ezt másképpen is (számomra az erőforrás nem szitok szó, én ugyanis nem a rendszreváltás előtti foxi-maxi egyetemen és nem is a rendszerváltás utáni csurkista-torgyánista-orbánista-kövérista néptribün szónoklatokon tanultam a gazdasági ismereteimet): az első esetben a vállalkozó rosszul gazdálkodik a humán erőforrásával és ezért alacsony lesz a nyereségessége (de inkább hamar csődbe fog menni), míg a második vállalkozó jól gazdálkodik a humán erőforrásával, így nagyobb termelékenységet és hozzáadott értéket képes előállítani, és így versenyképes marad.