Keresés

"Úgy látom te abba a kategóriába tartozol, aki a munkavállalót csak kizsákmányolandó rabszolgaként tudja elképzelni - de szerencsére te nem vagy vállalkozó (legalábbis korábbi hozzászólásaidból ezt vettem ki). " Igen. Egyébként ez elég sokaknak személyes tapasztalata. Erdeklôdj.

Mondhatjuk ezt másképpen is (számomra az erőforrás nem szitok szó, én ugyanis nem a rendszreváltás előtti foxi-maxi egyetemen és nem is a rendszerváltás utáni csurkista-torgyánista-orbánista-kövérista néptribün szónoklatokon tanultam a gazdasági ismereteimet): az első esetben a vállalkozó rosszul gazdálkodik a humán erőforrásával és ezért alacsony lesz a nyereségessége (de inkább hamar csődbe fog menni), míg a második vállalkozó jól gazdálkodik a humán erőforrásával, így nagyobb termelékenységet és hozzáadott értéket képes előállítani, és így versenyképes marad.

Tévedés, a humán erôforrással a vállalkozó nem gazdálkozdik ( az utóbbi években ): megveszi. Ervek: oktatás visszaszorulása (kész 'profilok' kellenek), teljesítménynövelô (mindegy milyen áron) munkaszervezési módszerek megjelenése, 50 (40;...) éven felül és 28 éven alul (pontosabban 4 év munkaviszony;) képtelenség munkát találni, csak abban az esetben segítik az elbocsájtások alanyait, amennyiben ezt törvény írja elô és van erôs szakszerezet. A munkahelyi balesetek számának növekedése. A stressz népbetegséggé válása (Nagy-Britanniában 10 millió felett azoknak a száma, akik komoly stresszoldó szereket szednek... ez volt a 'már a vízbázisban is ki lehet mutatni a pisibôl visszakerült gyógyszer esete :)

Ja tudom, demagóg vagyok

amint az nyílván neked is kitûnt, az én példáimból ez nem mindíg igaz. A munkáltatónak a munkavállaló semmi más, mint erôforrás."

De nem mindegy milyen erőforrás!!! Úgy látom te abba a kategóriába tartozol, aki a munkavállalót csak kizsákmányolandó rabszolgaként tudja elképzelni - de szerencsére te nem vagy vállalkozó (legalábbis korábbi hozzászólásaidból ezt vettem ki).

A példámat pont ezért írtam le, hogy kivehető legyen a 2 mentalitás közötti különbség: az egyik mentalitás az alkalmazottak csak egy kihasználandó tárgynak tekinti, a másik pedig egy értékes munkaerőforrásnak, akinek a munkakörülményeit a lehető legoptimálisabbra kell beállítani - már amennyire a vállalkozás költségvetése engedi - de mivel ez a költségvetés a nyereségességtől függ, így ebben, vagyis a vállalkozás nyereségességében a munkavállaló is érdekelt.

Mondhatjuk ezt másképpen is (számomra az erőforrás nem szitok szó, én ugyanis nem a rendszreváltás előtti foxi-maxi egyetemen és nem is a rendszerváltás utáni csurkista-torgyánista-orbánista-kövérista néptribün szónoklatokon tanultam a gazdasági ismereteimet): az első esetben a vállalkozó rosszul gazdálkodik a humán erőforrásával és ezért alacsony lesz a nyereségessége (de inkább hamar csődbe fog menni), míg a második vállalkozó jól gazdálkodik a humán erőforrásával, így nagyobb termelékenységet és hozzáadott értéket képes előállítani, és így versenyképes marad.

"a munkaadó és a munkavállaló érdekei közösek."

amint az nyílván neked is kitûnt, az én példáimból ez nem mindíg igaz. A munkáltatónak a munkavállaló semmi más, mint erôforrás.

Ez olyan mint a fû és a birka. Persze a fûnek is érdeke a trágyázás, sôt a nyírás is (gazok ellen) és a birkának pedig kínos a fûben megbúvó vérszívó és a hegyi legelôre is hízni csapják ki mert ott jobb a fû minôsége.

De azért a pásztorra szükség van.

Nos, jelenleg a birkák dönthetik el, mit tegyen velük a pásztor :)))