Mindenki maga állítja be a saját masináját..
És minél kevesebb dolgot kell beállítgatni a usernek a mindennapi használathoz, annál jobb a rendszer. Minél többet mondanak a beállítási lehetőségek a user számára, a user nyelvén, a user fogalmi keretai között annál jobb a rendszer. A usert csak annyi érdekli, hogy ékezetes levelet akar írni, amit mások is el tudnak olvasni. Olyan rendszerre van szüksége, ahol ez működik anélkül, hogy ezzel törődne. Annak, hogy valami Unicode-ban van, vagy más formában, nincs a user számára szemantikája, az a rendszer, ahol ezzel törődnie kell, a számára rossz, idegesítő: a rendszer nem viselkedik eléggé fekete dobozként.
Pl. én úgy vezetem az autómat, hogy tizedannyira sem értek hozzá, mint mondjuk az ezerkilencszázas évek elején kellett hozzá értenie annak, aki egy olyan autóval akart közlekedni, aminek a tudása, bonyolultsága a tizede nem volt az én autómnak. Ugyanez igaz az ötvenes évek számítógépei, és a mai laptopom közötti különbségre is. Gyermekbetegségek persze ma is vannak. Ilyen a karakterkészletek esete is. Ezeknek az az oka, hogy az emberiség nem tud megegyezni olyan primitív dolgokban sem, hogy mi jelölje a sorvéget, nemhogy kifinomultabb dolgokban. Ha pl. mindenki mindenhol Unicode-ot használna, az itt említett problémák nem jelentkeznének, és senkit ez a téma nem is érdekelne. Egy informatikus tudásának legalább a fele a mai napig olyan lényegtelen dolgokat kell hogy takarjon, amelyek nem is léteznének, ha az emberiség könnyebben tudna megegyezni aprócseprő dolgokban. Akkor mi is, és a userek is koncentrálhatnánk a lényegre.
Egy vasaló, vagy egy autó esetén is fontos szempont az ergonómia, az, hogy a default beállítások a leggyakoribb használatot 'fedezzék'. Minden termék esetén fontos, hogy a usernek minél kevesebb időt kelljen töltenie a rendszer megismerésével ahhoz, hogy adott szinten használni tudja a rendszert, ugyanis az idő pénz. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi szoftverek fejlesztői általában olyan sokat törődnek ezzel e témával. |