Elnézést, kedves eftásak, de Szabolcsi Gábor remekének megtaláltam egy hosszabb (tán teljes?) változatát. Mivel úgy gondolom, a jó irodalomból sosem elég, következzen ismét Szabolcsi Gábor:
Szabolcsi Gábor
SZTÁLINÉRT MONDOM: VÁLLALOM
Ma lettem párttag. Megrendít és Fölforgat velőig a szó, Mihez hullámzó életemben Nem volt még soha fogható.
Az elvtársak elébe álltam, S mondtam, mi megterhelt: a mult, Az elvtársak gondos szeméből Szivemig roppant kéz tolult.
Lehántott rólam minden ócskát, Megmért és ízekre szedett, Hogy tisztán lássam magam, és Megleljem harcos helyemet.
Emberek mértek. Szavaikban A munkásosztály pártja szólt. - Tudod, mit vállalsz! - Miközöttünk Még nem akadt, ki meghajolt,
Mi vas vagyunk, a lélek vasa, Az el nem ködlő öntudat. A tétovák helyett is vívunk Holnapba érő harcokat!
Hisz mi küzdöttünk Cáricinnál A Krimben. Leningrád alatt, - Sztachánov a mi erkölcsünkkel Teperte le a szénfalat.
A mi erőnk ég, mint a máglya, Terjed, mint kanócok tüze, Velünk nől erősre az ember, Velünk lesz teremtő keze,
Hogy akit düh, vad árulás, Vakhit, önkény halomba tört, Emberré emeljük az embert Az aljas, romlott mult fölött.
Az elvtársak beszéltek hozzám, Huszonnégy ifjú akarat. - Láttam mögöttük szélesülni, Szétomolni a falakat,
S a párthelyiség falain túl, Túl városon, határokon, Sztálinnak, mondtam, s a nagy Pártnak, Tudom mit teszek, vállalom!
Vállalom, mert magamban mértem Gondosan: mit jelent a Párt, Mert aki önmagát vadássza Az el is veszti önmagát!
Mert az önzés rabságba görbít, A társtalanság szétlapít, A Párt adott nekünk barátot, S a szabadság szép napjait.
Sose éreztem ily szabadnak Magam. A fojtó babonák Helyett az osztály helyzetére, Harcra tanított meg a Párt,
Az emberségem adta meg, A vidám, harcoló erőt, Mely biztos cél felé halad, S nem törik le a cél előtt.
A gondolat éles hegyét, Mely a dolgoknak mélyébe vág, A szenvedély hevületét Nevelte szivembe a Párt!
A tudatos, kemény fegyelmet, Az önvizsgálat fegyverét, A jövő széles terveit, Mikben megszépül majd a nép,
A párt adta, szavára mozdult Ujjá a vén társadalom: Ezért, Rákosi életéért, Sztálinért mondom: Vállalom!
|