Keresés

nem tudom uduka, hogy negatívak lennének-e, akkor abban egyeztünk meg az orvosommal, hogy ha újra jelentkeznek a tüneteim, akkor visszamegyek hozzá. mivel azóta semelyik rossz érzést sem ítéltem meg úgy, hogy elég nagy, így nem mentem többet hozzá vissza. nem mondom, hogy jól tettem, de az sem biztos, hogy jól. én abban bízom, hogy ez valami tévedés, vagy rossz vicc volt az életemben, nem túl racionális hozzáállás, nem ajánlom senkinek, de ez vagyok én. gergely professzor akkor azt állította, hogy ha valakinek olyan rosszak az eredményei, mint nekem voltak, akkor képtelenség, hogy két hét alatt produkáljon mindenfajta kezelés nélkül full negatív leleteket. komolyan megfordult a fejünkben az is, hogy elcserélték a leleteket, és hasonló szappanoperába illő fordulatok. tény, hogy tünetek voltak, a nap 24 órájában, 6 hónapon keresztül, és elviselhetetlen volt az életem. de elmúlt, és próbálom elfelejteni.

a barátom betegsége persze a saját bajom is sokszor eszembe juttatja, és aztán ott vannak azok az „emlékeztető fájások”, amik néha jönnek, aztán mennek, mintha sose lettek volna.

hát ennyi a történet.

ezzel együtt senkit se bíztatok arra, hogy magánakciózzon, és nemet mondjon a kezelésekre.

k007, tudom milyen nehéz azzal együtt élni, hogy valami szar dolog mostantól már egy életen át veled lesz, nem szabadulhatsz tőle. csak hüje közhelyeket tudnék mondani (és fogok is:)

gondolj arra, hogy nagyon sok betegség van, ami ha kialakul, többet nem hagy magadra. magas vérnyomás betegség, cukorbetegség, satöbbi. mégis, valahogy ezek kevésbé tűnnek borzasztónak, szerintem azért, mert sokkal többet hallunk róluk, benne vannak a köztudatban. cukorbeteg celebritik vallanak a betegségükről, közben látod, hogy élnek, virulnak, tévéhíradót vezetnek. pedig gyógyíthatatlan a betegségük.

az autoimmun betegségekről ezzel szemben a laikusok közül kb senki nem tudja, mi fán teremnek, és szinte mindannyian arról számolhatunk be, hogy évekig az orvosok se tudták kideríteni, mi bajunk. annak ellenére, hogy tényleg csak egy vérvétel kell hozzá - bár ez azért nem minden esetben van így, mert sok esetben csak sok lelet együttes pozitív volta után diagnosztizálnak az adott betegséggel.

sőt, arról is szinte mindenki beszámolt, hogy pszichés dolognak gondolták mind a barátai, mind az orvosai a dolgot, ami a legszarabb az egészben. engem is pszichiáterhez küldött a pasim annak idején pl:( majd elhagyott.

senki nem hitte el, hogy tényleg érzem azt, amit érzek és hogy itt valami szervi dolog van. aztán hirtelen jött az a nevezetes immunológiai vérvétel, és az A4-es lapon szinte minden rubrikában abnormális érték szerepelt. másnap reggel mehettem is a honvéd kórházba, befeküdni, szteroidokat beállíttatni. én nem tettem, de ezzel senkit nem akarok semmire se bíztatni. helyette a mária utcába kanyarodtam az immunológiai laboratóriumba, ahol újra vért vettek tőlem. és csodák csodája, minden normális volt. hat hét múlva a kontrollon ismét minden negatív lett. csak néztek, széttárt karokkal. azóta eltelt több mint két év, és néhány, pár napos szar időszaktól eltekintve tökéletesen érzem magam. nem szedek semmilyen gyógyszert. csak ott a félelem bennem, és az már soha nem fog elmúlni, hogy ez a dolog, a mixed connective tissue disorder, vagyis a kevert kötőszöveti betegség jön velem, mint egy árnyék, életem végéig.

de a lényeg: a te betegséged nem halálos. kezelhető, kordában tartható. és igen, gyógyíthatatlan. ha ezek között a szavak között meglátod a különbséget, akkor másképp fogod látni a betegséget.

na ez volt a biztatás. lehet, hogy nem sikerült olyan jól:)