|
|
 |
muzsa
 2004-08-14 20:54:38
|
126
|
uduka, hogyha a pszichiátert nem azért ajánlják, mert azt gondolják, a bajod pszichés eredetű, hanem azért, hogy el tudd fogadni a betegséggel való együttélést, az mindjárt más. nekem az volt a bajom, hogy meggyógyítani akartak velük, miközben itt nem erről van szó. ha nem a betegséged kérdőjelezik meg, akkor ez sokat segíthet.
jaj mekkora butaság is azt kérni tőled, hogy legyél olyan, mint amilyen voltál. de lehetsz jobban. vannak pszichiáterek, akik kifejezetten arra specializálódtak, hogy ilyen esetekben, betegség miatti nehéz lelki helyzetekben segítsenek. ettől még nem vagy dilis. és a bíztató szót is megkapod.
másrészt itt vagyunk mi is, akik szintén bíztatni fogunk:) itt van pl A, a barátom, aki myasthéniás. ez is egy gyógyíthatatlan, de kordában tartható autoimmun betegség. most épp a balatonon vitorlázik, minden reggel nyomja a fekvőtámaszokat, dolgozik, tanul, két diploma kapujában áll, előtte az élet. valószínűleg jelentős részben azért is, mert hisz ebben.
anyukám rákos, és ha rosszul viselné a betegséget lelkileg, bizony én is szakember segítségét kérném - illetve mi, együtt. |
|
|
|
k007
2004-08-14 20:18:15
|
124
|
| Az első reakcióm nekem is az volt, hogy talán valami természetgyógyászati cucc. Meg is vettem minden immunerősítőnek mondot vackot. Amikor "észrevettem", hogy egy marék bogyót szedek be naponta, akkor leállítottam magam. Az akupunktúrán is agyaltam, de lusta voltam utánajárni. Olvasmányaim alapján azonban nincs más megoldás, mint a hormonpótlás - mármint nekem. A még meglevő pajzsmirigy állományomat próbálom a jóddal megőrizni. Tudom, hogy nem fog sikerülni, de legalább teszek valamit a cél érdekében, ami egyébként meg nem ártalmas. Nálad lehet, hogy van valami egyéb szalmaszál is. Jógázni szoktam, nem ezért, de nekem ebben nem segít. A családom nagyon rendes velem, pedig volt olyan időszak - amikor épp bolondnak néztek - hogy minden indok nélkül sírógörcsöt kaptam, a maradék időben pedig hevertem mint egy döglött hal, vagy délután lefeküdtem, és másnap reggel úgy kellett felrázni. Beszélj velük erről, meg fogják érteni. |
|
A hozzászólás:
 |
|
uduka
2004-08-14 16:54:37
|
118
|
| Érdekes. én is őrzök néhány pszichiátriai beutalót... Én sem mentem el. Sőt, a férjemnek, gyerekeimnek sem fogom tudni megmagyarázni soha, hogy nem tehetek róla, néha idegesebb vagyok. Így kialakul egy ördögi kör. A férjem épp ma közölte, hogy ez nem én vagyok, legyek olyan, mint régen. Hát, én is épp azt szeretném! Valóban, nálam nem találtak gyulladásos sejteket, viszont a kétkeresztes ellenanyagok mennyisége két hónap alatt a duplájára nőtt a véremben (miközben leküzdöttem egy üveg aloe gélt :((( ). Nekem már most fájnak az izületeim, épp szájsebészhez készülök, mert az állkapcsom be van gyulladva, és a derekammal télen voltam itthon két hetet, az is szokott fájni. Meg a jobb szemem romlik és fáj. Én endokrinológushoz járok, és őt ezek az egyéb tünetek nem érdeklik, a lelkiekkel kapcsolatban pedig ő is felajánlotta a pszichiátriát. Meg azt javasolt, hogy ne törődjek vele, majd folyamatosan ellenőrizzük a véremet, és ha már elkezd alulműködni a pajzsmirigyem, azonnal kapom a hormont! Tehát semmi gond! Én viszont úgy érzem, egy bíztató szó is segítene, nem igaz, hogy ezen nem lehet segíteni! Amikor két-háromhavomta szembesülök a lassú romlással, az biztos, hogy ront rajtam. A legrosszabb, hogy a család semmit nem hisz el az egészből, hiszen élek, elvégzem a dolgomat, és igyekszem nem szenvedni. Szerintem csak van valami alternatív gyógymód, homeopátia, akupunktúra, egyéb? Jógázni próbáltál? Én még bizakodom, hátha találok valamit... |
|
Előzmény:
|
|
k007
2004-08-13 22:34:45
|
115
|
Ebből nem lehet kigyógyulni sajnos. Nekem is valószínűleg ez volt, de akkor a gyulladást nem vették észre. Most már szedem a hormont, és állandóan emelkedő adagot, mert mindig visszaáll ugyanarra az alacsony szintre. Én is úgy gondoltam, hogy ha akkor észreveszik, akkor talán nem tartanék itt, de ahogy utánaolvastam nem igazán tudnak mit tenni. Én iszom a jódot, az biztos nem árthat, próbáld te is. Azt nem igazán értem, hogy ha a biopszia szerint nincs gyulladás, akkor miért gondolják mégis, hogy van? Elég lehangoló dolog, főleg, hogy nekem hosszú küzdelmembe került, hogy kiderítsem mi a bajom, mert idegi problémának gondolták, nyugtatókat kaptam, pedig egy egyszerű vérvétellel ki lehet deríteni az egészet. A pajzsmirigyes orvos pedgi közölte, hogy ez egy életre szól, sőt miután autóimmun folyamat, lehet, hogy a pajzsmirigyem után az izületeimet is megtámadja a szervezetem. Jó volt ezt hallani :((
Én is szívesen hallanék valami bíztatót, ha lehet..... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
