Keresés

Anyám betegsége tkp. akkor kezdődöt, amikor egy nagy műtét után (többszöri újjáélesztés) már agyilag nem jött igazán vissza. Akkor még lehetett vele normálisan kommunikálni, de nem volt az igazi. A gyerekeim akkor voltak kb. akkorák mint most a tieid, és anyám betegsége akkor még olyan "igazi" betegségnek tűnt. Tudták, hogy felvágták a hasát stb. Az agyi leépülés azért egy lassú folyamat, és a napi rutin során nem is veszed észre a kezdetben. Pl. jött hozzánk valaki, akit jól ismert, többször nyaralt náluk, és nem tudta, hogy kicsoda. Akkor elkezdtem kérdezgetni, és kiderült, hogy nem tud a testvéréről, saját magát sem ismeri fel a fényképen stb. A gyerekek először kinevették persze, aztán sokat beszéltünk erről a betegségről. Én nem mondtam, hogy ez milyen súlyos lehet majd később, szvsz nem is kell arról még nekik tudni, de hogy ez nem csak olyan dolog, hogy a nagyi rosszul csinál valamit azt azért tudniuk kell. Ennek a betegségnek a speciális megjelenései is nehezítik elfogadni, hogy itt betegségről van szó. Pl. anyám egyszer odanézett a tv-re, ahol éppen egy szellemi vetélkedő ment, és kapásból rávágta a választ (Sziklás hegység). Na utána a gyerek azt mondta, hogy én csak mentegetem, mert ha nem tudja maga után lehúzni a wc-t, akkor miért tudja ezt a válszt kapásból. Szóval nehéz ügy.

A kórházi ápolást én jártam ki, megbeszéltem az orvossal, a háziorvos meg beutalta. Kapott kezelést is, mert bizony van igazi oka elég, hogy befeküdjön, de tulajdonképpen azért ratuk be, mert 3 hét pihenés nekünk is járt. Most egy ápolási osztályon van. Több kórházban is van ilyen részleg, ahol pénzért ellátják. Itt max 3 hónap. Ha letelik nem tudom mi lesz, mert kizárt dolog, hogy haza tudjam hozni. Ez egy olcsó megoldás, mert kb. 50 ezer havonta, de egyébként van más fizetős ellátás is, ahol az alsó határ kb.100, a felső a csillagos ég. Az a gond, hogy nagyon kevés a hely, pláne ilyen állapotú betegnek, és nem a város közepén vannak. (Én bp-i vagyok, és szvsz itt még van választék) Nekem, és anyámnak is az lenne a fontos, hogy a megfelelőe ellátás mellett én hetente többször meg tudjam látogatni. Ilyet keresek most.

Kedves ir6!

Visszaolvastam, amit eddig írtál (mert a hozzászólások keveredtek a fejemben).

Ha jól értettem, Ti együtt éltek anyukáddal és napközben kénytelen vagy egyedül hagyni.

Mi nem lakunk együtt (el sem tudnám képzelni, még ha egészséges lenne, akkor sem), és amúgy mi az én szüleimmel élünk. Apósom - amióta elhoztuk a kutyust - teljesen egyedül van. Esténként a férjem hosszabb-rövidebb ideig lemegy Hozzá (a kutya miatt egy ideig fél éjszakákat töltött ott), de napközben főleg a szomszédok néznek rá: persze ahogy idejük és energiájuk engedi és nem rendszeresen. De azért törődnek Vele (régebben nagyon nyitott életet éltek és összejártak a szomszédokkal, ami most gyümölcsözik, ez nagyon szerencsés helyzet).

Azonban hogy meddig lehet éjjel-nappalra egyedül hagyni, azt nem tudom.

A gyerekek - persze nem tudom, mekkorák - tudják, hogy mi baja Anyukádnak?

Az én gyerekeim 6 és 8 évesek és már gondolkoztam rajta, hogy elmondjam-e Nekik, megpróbáljam esetleg elmagyarázni, hogy ez micsoda.

A múlt héten a Spektrumon volt egy film az Alzheimerről, amit Apósom egyik szomszédja felvett videóra nekünk. Egyik este megnéztem: a nagyközönségnek szól, hogy sejthessenek valamit erről a betegségről, de tényleg nagyon felületes és nem rémisztő. Már az is eszembe jutott, hogy azt megengedem a gyerekeknek, hogy megnézzék. Kislányom (Ő az idősebb) szerintem felfogná, csak nem tudom, hogy a kisfiam - aki a sok együttlét miatt (óvodából Ő hozta el minden nap) jobban kötődik apósomhoz - hogyan viselné. Arról nem is beszélve, hogy az még csak-csak megérthető, hogy most mi van, de kell-e ijesztgetni Őket azzal, hogy mi lesz/lehet a folytatás.

Még egyet kérdeznék, tudom, hogy nagyon primitív kérdés, de tényleg nem tudom: hogy lehet valakit "beadni" a kórházba? Megkéred a háziorvost vagy a kezelőorvosát a kórházban vagy hogy? (Lehet, hogy nem tudjuk megoldani, de jó lenne kicsit elmenni nyaralni a gyerekekkel, mert még nem voltunk és ezt már mások is írták...)