Kedves sehs!
Kicsit folytatva az előbbi hosszabb hozzászólásom, szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a "Normális körülmények között nem mondunk olyat, ami nem jelent semmit", egy, a lényeget illető korlátozást tartalmaz. A kifogásolt írásjeleket nagyon ritkán mondjuk, például ha nagyon precízen betűzzük egy szó kiejtését (pl. a, mint Aladár; l, mint László; kötőjel; K, mint Károly ... azaz Al-Kaida). Ezeket írjuk, azaz ez a probléma alapvetően az írott nyelv problémája.
Ezzel függ össze az esetlegessége is a dolognak: az e-mail, az on-line, az off-line a forrásnyelvben (angol) is keveredik, tehát, amikor magyarul ragaszkodunk a kötőjelhez, túlprecizírozzuk.
Ugyanez vonatkozik például a tulajdonnevek kötőjelezésére is: a Móricz-cal szabályos formát az ejtésnől nem lehet felismerni, azaz ez a kötőjel sem "hangzik".
Viszont van szabály, ami megszabja a helyét.
Azt hiszem, rendszerszerűen úgy lehet a két dolgot megkülönböztetni, hogy vannak algoritmikus és alaki írásjelek.
Ezek között van az e-mailénál problémásabb is, például Karinthy ismert verscíme: Ki kérdezett? Vagy még jellegzetesebb Ady:
<P class=vers>Hallom, ahogy lelkemben lépked S az ő bús "Ádám hol vagy?"-ára Felelnek hangos szívverések.
Ez ugyan az ellenpontja annak, amit írtál, hiszen ezek nem egytagú, hanem többtagú izék, azaz szó szerepében megjelenő mondatok.
Kis Ádám |