Oké, phls, akkor nem szórakozol, csak nagyon laikus vagy.
Írod: megolvassuk az aranypénzt. Mikor is? A 21. században? Nehogy már nyelvtörténeti precedensek váljanak döntővé. A szinkrón nyelvhasználatbna az arany nem igazán aranypnz, a pénzt meg nem olvassák, hanem számolják. Tehát ezeket a mondatokat csak nagyon esetlegesen írják, sokkal nagyobb valószínűséggel olvassák (valami régi regényben).
Mondjuk, ez egyszerűen csak egy életidegen és ezért szerencsétlen példa. A szemantikai szempontok érvényesítésére hoztad fel, de ez nem szemantikai szempont, hanem szintaktikai és pragmatikai. Arról van szó, hogy az arany szavunk kötőhanggal ragozódik, ha köznév (a példád sokkal életszerűbb lett volna, ha azt mondod, hogy a festő sok aranyat használt a freskóhoz, u.i. ez élő példa), és a nélkül, ha tulajdonnév. Nemcsak Arany Jánosról van szó, hanem pl. Ady Vér és Arany c. kötetét is úgy mondanánk, a Vér és Aranyt.
Ez az utóbbi mondatom kulcsmondat. Ha és szabadidőmben Aranyat olvasok, mondjuk a Toldit, ez a szöveg egyaránt hibás írva és ejtve. Nem a helyesírás tudásának hiányáról tanúskodik, hanem a nyelvi kompetencia sajátos alakulásáról. Az Aranyt - aranyat oppozíció nem szerepel semmiféle szabályban, és - csak viszonylagosan erős - szabályosságot mutat. Azért viszonylagosan, mert a megértést nem zavarja, de aktív, köznyelvi használatban nem fordul elő.
A történeti szövegtár alapján megállapítható, hogy a kötőhang nélküli arany a 19. században még általános volt. Simonyi 1895-ös hangtanából kiderül, hogy akkor már régiesnek tartották (ha jól értem, a Czuczor-Fogarasi rég minősítéssel látja el). Ettől függetlenül, amikor Kosztolányi ezt írja "a kincseim csomagold be, / régi szavam, az aranyt, kevélyen / csengõ rímeim", mindenki érteni fogja.
A lényeg azonban az, hogy a helyesírás a beszélt és az írott nyelv eltéréseiről, illetve azokról az írási szabályokról szól, amelyek a hangzó nyelvből nem következtethetők ki.
Az Aranyt-aranyat oppozíció egyáltalán nem helyesírási kérdés. Ez a nyelvi kompetencia része, kevés társával együtt (pl. pirosat - Pirost). Ráadásul, ismétlem, nem is függ össze a jelentéssel, hanem a használattal. Ha jelentésfüggő lenne, nem értenénk Kosztolányit.
Végül csak annyit, hogy szerintem a kazánjavítás is tárgyas összetétel.
Kis Ádám |