Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2004-07-08 09:15:30 49

Oké, phls, akkor nem szórakozol, csak nagyon laikus vagy.

 

Írod: megolvassuk az aranypénzt. Mikor is? A 21. században? Nehogy már nyelvtörténeti precedensek váljanak döntővé. A szinkrón nyelvhasználatbna az arany nem igazán aranypnz, a pénzt meg nem olvassák, hanem számolják. Tehát ezeket a mondatokat csak nagyon esetlegesen írják, sokkal nagyobb valószínűséggel olvassák (valami régi regényben).

 

Mondjuk, ez egyszerűen csak egy életidegen és ezért szerencsétlen példa. A szemantikai szempontok érvényesítésére hoztad fel, de ez nem szemantikai szempont, hanem szintaktikai és pragmatikai. Arról van szó, hogy az arany szavunk kötőhanggal ragozódik, ha köznév (a példád sokkal életszerűbb lett volna, ha azt mondod, hogy a festő sok aranyat használt a freskóhoz, u.i. ez élő példa), és a nélkül, ha tulajdonnév. Nemcsak Arany Jánosról van szó, hanem pl. Ady Vér és Arany c. kötetét is úgy mondanánk, a Vér és Aranyt.

 

Ez az utóbbi mondatom kulcsmondat. Ha és szabadidőmben Aranyat olvasok, mondjuk a Toldit, ez a szöveg egyaránt hibás írva és ejtve.   Nem a helyesírás tudásának hiányáról tanúskodik, hanem a nyelvi kompetencia sajátos alakulásáról. Az Aranyt - aranyat oppozíció nem szerepel semmiféle szabályban, és - csak viszonylagosan erős - szabályosságot mutat. Azért viszonylagosan, mert a megértést nem zavarja, de aktív, köznyelvi használatban nem fordul elő.

 

A történeti szövegtár alapján megállapítható, hogy a kötőhang nélküli arany a 19. században még általános volt. Simonyi 1895-ös hangtanából kiderül, hogy akkor már régiesnek tartották (ha jól értem, a Czuczor-Fogarasi rég minősítéssel látja el). Ettől függetlenül, amikor Kosztolányi ezt írja "a kincseim csomagold be, / régi szavam, az aranyt, kevélyen / csengõ rímeim", mindenki érteni fogja.

 

A lényeg azonban az, hogy a helyesírás a beszélt és az írott nyelv eltéréseiről, illetve azokról az írási szabályokról szól, amelyek a hangzó nyelvből nem következtethetők ki.

 

Az Aranyt-aranyat oppozíció egyáltalán nem helyesírási kérdés. Ez a nyelvi kompetencia része, kevés társával együtt (pl. pirosat - Pirost). Ráadásul, ismétlem, nem is függ össze a jelentéssel, hanem a használattal. Ha jelentésfüggő lenne, nem értenénk Kosztolányit.

 

Végül csak annyit, hogy szerintem a kazánjavítás is tárgyas összetétel.

 

Kis Ádám

rumci Creative Commons License 2004-07-08 00:18:13 44
Pedig még a favágót is lehetne akár birtokos jelzős összetételnek is tekinteni. Ugyanis levezethető az tárgyas és birtokos jelzős szintagmából egyaránt.
A hozzászólás:
phls Creative Commons License 2004-07-07 23:31:08 43
Kis Ádám: Nem szórakozom veled; attól tartok, hogy te szórakoztatod itt a nagyérdeműt.
Utolsó kísérlet:
1. A böngésződben nagyítsd fel a betűket.
2. Nézd meg, hogy az előző hsz.-omban mit írtam az írás és olvasás dialektikus kapcsolatáról: (meg)olvasni az aranypénzt olvassuk (meg), írni meg azt a két mondatot írjuk le, hogy A) Aranyt olvasok éppen. meg hogy B) Aranyat olvasok éppen.

Eredeti hsz.-om arról szólt, hogy amikor vki le akarja ÍRNI (PISZÁTY, TO WRITE, SCHREIBEN) e két mondatot, rögtön az első szó toldalékolását nem tudja automatikusan elvégezni, csak úgy, ha belegondol, mit is jelent e két szó: Aranyt ill. Aranyat.

Megnyugodhatsz, nem a favágót tekintem a birtokosjelzős [e szóról majd elelmélkedhetünk egy egybe- és különírással foglalkozó rovatban – phls] alárendelés példájának, hanem pl. a csillagfényt meg a kazánjavítást tekintem birtokos jelzős összetételnek. Kérlek, azonnal táviratozz, ha tévednék! Köszi!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!