|
|
 |
rumci
2004-07-06 18:54:18
|
26
|
„Ide illik a svéd lakótelepépítés analógiája: oda építik az utat, amerre az emberek járnak. Amit az emberek maguktól nem írnak egybe, ott a szabályon kell elgondolkodni.”
Ha a részletekben nem is mindig, de ebben nagyon egyetértünk. |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2004-07-06 18:40:57
|
25
|
Kedves pls!
Ha te azt akartad írni, hogy... miért nem azt írtad. Akkor könnyű lett volna bizonyítani, hogy egyáltalán nem analóg a két helyzet. Mert amíg a tárgyas összetételek esetén ismerve a szabályt, nem nehéz dönteni, az -ó, -ő végű melléknévi igenév esetén olyan sok a környezeti ismeretigény, ami egy átlagos nyelvhasználótól nem várható el, és bár a különírás minden esetben tipikus hiba (a tárgyas összetétel esetében is), a melléknévi igeneves esetben ez sokkal általánosabb, és sokkal kevésbé műveltségfüggő.
Írod a következőt:
"Erre írtam vmi kis példát, de részedről az "Aranyt vagy Aranyat olvasok-e" kitételre úgy válaszolni, hogy nem olvasásról, hanem írásról beszélünk e rovatban, eléggé gyermeteg megnyilvánulás"
Gondolod? Semmi kételyed magadban, hogy esetleg Te nem érted, hogy mi a különbség a két eset között? Én arról próbáltam írni, hogy olyan szabályokat adjunk az embereknek, hogy ők tudjanak helyesen írni, épp ezért teljesen indifferens az a példád, hogy mit olvasunk. Ráadásul a példád az alapvető nyelvi kompetenciát érinti, nem úgy, mint az izzólámpa - [izzó lámpa]. Ha olvassuk a példáidat, az a kérdés, hogy értjük-e. Ha írjuk, az a kérdés, hogy az érti-e, aki minket olvas. Hát, ha neked ez mindegy....
Ami a kétes egybeírások esetét illeti, egyetértek, számos felülvizsgálandó eset van a melléknévi igeneveseken túl.
Azok, amelyeket tipikusan elhibáznak.
Ebben az évben közel 2000 oldal szöveget szerkesztettem (javítottam). Sajnos, még a nyomdai korrektorok sem képesek ezeket a hibákat javítani, mert szakszöveg esetén a szemantikai szempontokat csak az képes érvényesíteni, aki érti is a szöveget.
Ide illik a svéd lakótelepépítés analógiája: oda építik az utat, amerre az emberek járnak. Amit az emberek maguktól nem írnak egybe, ott a szabályon kell elgondolkodni.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
phls
2004-07-06 01:22:50
|
18
|
| Kedves Ádám!
Azt hiszem, nem figyeltél eléggé. Azt viszont nem hiszem, hanem tudom, hogy tudod, hogy tudom, mi a különbség a mn-i igeneves és az alárendelő összetételek közt.
Kérdezted (15.), miért tartom elképesztőnek az ötleted: "Az -ó, -ő kézős igenév egybeírása. Megszüntetném." Erre válaszoltam, hogy számomra e huszárvágás pont ugyanannyira elképesztő, mint a favágó különírása. De ezzel nem azt állítottam, hogy ezek egyazon nyelvtani kategóriába esnek, és azt sem, hogy ugyanaz a szabálypont vonatkozik rájuk. Úgyhogy itt részedről enyhe kötözködést érzek.
Beszéljünk a témáról. Az igenevesek közül a legnagyobb gondot nyilván a 15-beli pontosításod tárgya okozza, mert (14) Általában minden eset problémás, ahol szemantikai döntés szükséges. Értem, hogy a helyesírásból szeretnéd száműzni a jelentések figyelembe vételét (gondolom, hogy minél könnyebben algoritmizálható legyen a szöveg ellenőrzése), de ez, ha módszeresen akarod végigvinni, nagyon szerteágazó és sok mindent felbolygató változás lenne. Erre írtam vmi kis példát, de részedről az "Aranyt vagy Aranyat olvasok-e" kitételre úgy válaszolni, hogy nem olvasásról, hanem írásról beszélünk e rovatban, eléggé gyermeteg megnyilvánulás.
Írsz utána megint a lényegről (bár nem értem, hogyan pottyant az asztalra, hiszen szintaktikailag teljesen kezelhető): miért, hogy a kiképzőtiszt egybe, a kiképző altiszt külön? Ebben egyetértünk, de akkor a többi "1+2 = 2+1 = 2" alakú szabályt, a szín- és az anyagneveseket meg a számnév + -s/-ntA/... alakú összetételeket (kéthetes, két hónapos) is felül kellene vizsgálni.
Egyébként persze, hogy Petőfi az Alföld költője, csak jobban ki akartam ugrasztani az az névelő írásmódjának a különbségét. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|