|
|
|
|
 |
Gkriszti
 2004-07-05 12:01:16
|
58
|
Sziasztok!
Én is ugyanabban a cipőben járok, Édesanyám már két éve szenved ebben a szörnyű betegségben. A tünetek alapján már a súlyosabb stádiumban van, segítségre szorul szinte mindenben. Etetni, öltöztetni kell, wc-re sem tud egyedül menni. Beszéde már teljesen érthetetlen, csak nagy ritkán mond ki egy értelmes szót. Most fog kórházba menni, kivizsgálásra és infúziókúrára.
A gondozása főleg rám hárul, bár én dolgozom, és nagyon nagy szerencsével sikerült találni egy ápolónőt, aki napközben vele van. Este és a hétvégén vagyok vele, így szinte soha nem tudok elmenni sehova. Iszonyú lelki teher ez, mert szörnyű látni a leépülését. A kórház miatt is aggódom, nem tudom, hogy reagál majd rá, hogy nem fog látni mindí, mert hozzám nagyon ragaszkodik.
Eddig el tudtuk vinni magunkkal nyaralni is, de ez idén már szóba sem jöhet.
Ha a kórházat kibírja, azon gondolkodom hogy jó lenne valahova kb. két hétre beadni, hogy én is egy kis lélekzethez jussak, és el tudjunk menni a párommal nyaralni. Az ápolónő ott is látogatná, így nem lenne elhagyatva. De van ilyen hely egyáltalán?
Nagyon együttérzek mindnyájatokkal, tudom, milyen nehéz ebben a helyzetben helytállni.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
ngyb
2004-07-02 21:44:32
|
57
|
Most kerültem a géphez,
köszönet az együttérzésért.
Azt hiszem, még az önsajnálatnál tartunk.
Ha az ember tehetne valamit, az azért sokkal jobb lenne.
|
|
Előzmény:
|
|
ir6
2004-07-02 21:05:26
|
56
|
| Részvétem. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
