|
|
 |
LvT
2004-07-02 15:26:54
|
224
|
Kedves rumci!
> Csakhogy ritka szavakról, nevekról van szó
Szavakról igen, de nem nevekről: Korbuly Péterrel pl. generációknak volt (van) napi kapcsolata.
> És mivel a helyesírás lenne az egyetlen megtartó erő, ha az adott szó nem szerepel a helyesírási kódexekben, vélhetőleg könnyebben változik a kiejtés irányában
Én nem így vélem: a l ~ ly disztrubúciója ("grafotaxisa") önálló entitás a helyesírási rendszeren belül. Az új elemeknek első leírásuk előtt ennek szűrőjén kell keresztül menniük (ha etimológiailag nem eleve eldöntött a kérdés), és kevésbé az aktuális kiejtésen.
Az ÉrtSz csak három nem indulatszó jellegű /uj/ végű szót ismer (burzsuj, lebuj, paszuly), így ezt önmagában nem vizsgálhatjuk, de pl. a 60 -oly végű szó mellett egy -oj sincs taksálva (az u-nak meg leginkább az o felé van átjárása).
Tehát szerintem az helyesírásunk analógiás hatásából eredendően egy rövid közép-zárt magánhangzóra következő /j/-s szóvég inkább a ly-vel írva fog realizálódni , míg egy nyílt után -j-vel.
Emlékeztetnélek arra, hogy éppen ez utóbbi maga után vonta csevej írásmódott kellett az etimológiai elv érvényesülése folytán csevely-re módosítani. Ez ugyan a jeélezted irányba ható tendencia, de jelez két dolgot:
- van grafotaxis;
- szempont az aktuális grafotaxissal szemben a már nem nyilvánvaló etimologikus írásmód további érvényesítése: olyan szempontoké, amelynek (több) száz évvel ezelőtt volt fonetikai relevanciájuk.
Ellenkező példának itt van pl. Vészi Endre, aki a Varrógép a holdfényben c. művében egy Krivoly elvtárst szerepeltet, az orosz Kirvoj 'görbe, félszemű' mutációjaként. Ez esetben a név a /j/-s ejtése ellenére úgy hat természetesebben, ha ly-vel írjuk.
> Ezt megerősítik a dzsumbuly típusú példák, hiszen éppen a nyelvérzék elbizonytalanodását mutatják: a hiperkorrekció mindig valamilyen erős tendenciával szemben alakul ki, és másodlagossága okán kisebb is a hatása.
A dzsumbuj, a burzsuj esetén (igen fiatal és argotikus eredetük miatt) nemigen beszélhetünk nyelvérzékről.
A hiperkorrekció megléte a burzsuly esetében és hiánya a lyugó esetén jelzi, hogy az szóvégi -uj tipikussága a helyesírési érzék számára még fiatal, nem román -ul-ból eredő szavak esetén sem egyértelmű.
Így a magam részéről nem látom alátámaszthatónak a 218-asban tett kijelentésedet, miszerint "[a] román eredetű ul > uly >uj végű szavaknál az az érzésem, hogy általában is tipikusabb a j-s írásmód, mint az ly-es.". Annál is inkább, mert az ilyen román eredetű szavak többségét én soroltam elő, és ha ellenőrzöd őket a mai telefonkönyvben, akkor a helyzet ma talán még -ly-pártibb: a listán 2-2 /raduj/ állt szemben egymással, miközben a 4 mai Radujra 39 Raduly jut. |
|
A hozzászólás:
 |
rumci
2004-07-02 14:09:25
|
223
|
| Csakhogy ritka szavakról, nevekról van szó. És mivel a helyesírás lenne az egyetlen megtartó erő, ha az adott szó nem szerepel a helyesírási kódexekben, vélhetőleg könnyebben változik a kiejtés irányában. Ezt megerősítik a dzsumbuly típusú példák, hiszen éppen a nyelvérzék elbizonytalanodását mutatják: a hiperkorrekció mindig valamilyen erős tendenciával szemben alakul ki, és másodlagossága okán kisebb is a hatása. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2004-07-02 13:57:22
|
222
|
Kedves rumci!
Minthogy abszolút helyesírási kérdésről beszélünk, és nem kiejtési problémáról, így nem érzem relevánsnak az eltelt 100 évet, minthogy a ly esetén mindenképpen historizálásról van szó. A Korbulyok stb. azóta sem változtatták meg a nevük írását.
Sőt az -uly írásmód még mindig él annyira, hogy hiperkorrekt dzsumbuly (6:240) , burzsuly (22:232) írásmódokat alakítson ki (a számok a Google-lal feltalált helytelen:helyes írásmódot használó _oldalak_ arányát jelzik). |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|