|
|
 |
LvT
2004-07-02 12:48:19
|
219
|
Kedves rumci!
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy pariban vannak. Vonatkozó közszavakat nem találtam (a széleky-magyar szójegyzékben A-D között nem volt egy sem, így a többit nem vizsgáltam, mert csak elvétve lehet benne), de végigbogarásztam a Radix 1981. évi iparosjegyzékének vezetékneveit, az -uly, ill. -uj végűek az alábbiak (egydül a magyar Új szór tartalmazó neveket hagytam ki, a többit nem vizsgáltam, így fals pozitív esetek lehetnek a listában):
- 43 -uly: Armenuly, Cziczuly, Debauly, Depauly, Fabuly, Figuly, Garaguly, Garoguly, Geduly, Gruly, Hánzouly, Hasuly, Jankuly, Kontuly, Korbuly, Kréczuly, Kreczuly, Kruly, Lauly, Márkuly, Maszkuly, Murguly, Náguly, Páskuly, Pauly, Ráduly, Raduly, Reguly, Rosuly, Ruczuly, Ruszuly, Saguly, Seguly, Spuruly, Srbuly, Stancsuly, Suly, Szekuly, Szubuly, Turbuly, Turzuly, Urszuly, Zsbuly.
- 42 -uj: Bájkuj, Bobuj, Bunbuj, Choluj, Csucsuj, Csurkuj, Duduj, Dankuj, Frunkuj, Garaguj, Guczuj, Guj, Huj, Kinnuj, Kostyuj, Kraguj, Kukuj, Linczuj, Luj, Lupuj, Markuj, Mikoluj, Murguj, Nopetyuj, Onnezuj, Páskuj, Paskuj, Pászkuj, Ploczkuj, Pósztuj, Puj, Ráduj, Raduj, Ruczuj, Ruszuj, Schuj, Stáncsuj, Szávuj, Szavuj, Turzuj, Urszuj, Vizuj.
(Utóbb láttam, vannak -uy végűek is, ezeket már nem kerestem újra az elejétől, de nem hiszem, hogy nagyságrendileg eltolnák az arányt.)
Tehát kiegyenlítettnek tetszik a kép. |
|
A hozzászólás:
 |
rumci
2004-07-02 11:25:41
|
218
|
| A román eredetű ul > uly >uj végű szavaknál az az érzésem, hogy általában is tipikusabb a j-s írásmód, mint az ly-es. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2004-07-02 08:43:24
|
217
|
Kedves hoppa_hoppa!
> viszont megint érdekes, hogy az a néhány ember, akinek ismerős volt a szó, nyírségi tirpák volt és kaszTrolynak tudta inkább.
Ezért említettem meg a szlovákot, mint lehetséges forrást.
> Szóval mire a betelepített szlávoktól leért a Nagykunságra, kiesett belőle a t betű.
Ha megfigyeled, a t (miként más zárhang is) a magyarban normál beszédben nemigen ejtődik (ill. ritkább eset, ha megmarad), ezért van rendszerint pl. kaszni a kasztni helyett/mellett (bajor-osztrák kastni ~ német Kasten 'láda, doboz').
Abban az esetben ha az átvétel hallás útján természetes módon történik, akkor azoknál a szavaknál, melyeknek "nincs múltjuk", az átvevő "nem tudja" eldönteni, hogy kell-e ott t-t írni, avagy sem. A bizonytalanságot az jelzi a legjobban, hogy néha oda is beszúródik a t, ahol eredetileg nem volt, pl. stráf 'csík' < német Schraff.
Visszatérve a vankujra: elfelejtettem említeni, hogy etimológiai alapon ezt is ly-vel kellene írni, mivel a román Vancu (< Ivan csonkított-kicsinyített formája) személynév -l határozott névelős Vancul formájából ered. Volt régen Vankuly családnév, ill. Szlovákiában ma is van Vankulič. Ugyanilyen alakulatok m. Korbuly családnév <: rom. Corbu személynév (jelentése 'holló'), Raduly <: Radu személynév (szlávból, jelentése: 'öröm') stb.
De mivel a kifejezés etimológiája kiveszett a nyelvből, ill. az írott forrásokban (így Tersánszkynál is) a köznyelvi kiejtés szerinti -j-s írásmód rögzült, megmaradhatunk a vankuj lejegyzésnél (persze a vankuly megengedésével). |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|