Ami a szerkesztői módosítások ügyét illeti:
nem értek hozz, de úgy képzelem, hogy egy könyv kiadásánál a szerkesztő nem valamiféle felelősség nélküli gonosztevő, akinek semmi sem drága, s csak azt lesi, hogyan tehetné tönkre a szerző által kitűnően megírt és a fordító által hűen magyar nyelvre átültetett művet... hanem egy ügyes és nélkülözhetetlen közreműködő, akit éppen azért tartanak (sőt, lényegében ő maga a kiadás megtestesítője egy személyben), hogy a más nyelvű közönség számára is a lehető legteljesebb mértékben befogadhatóvá, élvezhetővé tegye az adott regényt.
Hiszen éppen PKD-nél vethető fel oly élesen: ő írta szépne az ötleteit, kifejtette a maga módján, a saját angolságával, a saját gondolkodásmódja szintjén - aztán sok esetben ember legyen a talpán, aki pontosan értelmezni tudja, mit is akart mondani az írókám, és ha azt, hogy "x", akkor azt miként lehet magyarul is érthetően átírni, nem egy esetben úgy, hogy "y".
Szóval valószínűleg úgy van: ahhoz, hogy olvasói képzeletünkben a "bicikli" képe jelenlen meg, alkalmanként bizony azt kell írni, "zongora". Még plasztikusabban mutatja az értő beavatkozás lényegét, ha arra gondolunk: nemcsak a fordításoknál van szerkesztő, hanem a saját nyelvű (azaz mindenféle) irodalomnál is. Olyasmi lehet a szerkesztő szerepe egy könyv megjelentetése körül, mint mondjuk a hangmérnök egy lemezfelvételnél - hány példa van rá, hogy a producernek több köze van a cd-re került és sikerre vitt zenéhez, mint effektíve a zenekarnak?... Ő mondja meg, melyik hangszer hogyan szóljon, milyen arányban, milyen hangzásokat próbáljanak ki, és így tovább. Gondolom, a könyveknél és hasonlót tesz a szerkesztő.
Akár azt is megmondja az írónak, hogy "azt az ikertestvér motívumot nem kéne erőltetni, William, elég lesz, ha Hamlet Laertésszel megvív és a hugába szerelmes, hagyjuk ki az izlandi trónörökös unokahúgát, feleslegesen túlbonyolítja a sztorit..." és jó esetben a szerző hallgat rá.
Azt is tudom, hogy a szerkesztő a regény (a fordítás) elkészülte után hosszasan gondolkodik, konzultál kollégáival (szerkesztőkkel), egy-egy gondolatot, megfogalmazást, más nyelvi jellegzetességet miként ültetehetnének át magyarba, hogy az olvasó tényleg azt kapja majd, amit PKD valóban el akart - vélhetően - mondani.
Na, ezzel együtt a szerkesztők is húzhatnak rosszat. De előtte biztos jól átgondolják (kevés kivételtől eltekintve jobban, mint az egyszeri olvasó). Az Ubik esetében, minthogy én magam még nem olvastam, nem tudok állást foglalni. |
