Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
vkid Creative Commons License 2004-06-29 22:58:25 37
Onnan lehet tudni, hogy sokkal kevésbé használták élőszóban az á/é jeles múltidőt, hogy pl a régi nyelvemlékekben az elbeszélő rész tele van ilyen (már akkor is archaikus!) formákkal, viszont a dialógusokban, vagy más helyeken, ahol élőbeszédet mutat be a szöveg, szinte kizárólag a t/tt befejezett múlt található. Hasonlóan már későbbi bírósági szövegekben a szószerinti idézetekben nincsen elbeszélő múlt --- nyilván már nem nagyon használták. Jellemző tényleg, hogy ott ahol megvan az á/é múltidő, ott tök mást jelent mint a latinizáló korban, a székelységben a Kiss Jenő-féle Magyar dialektológia szerint közelmúltat.

Másrészt meg a 19. századi nagy Révai féle "jaj, régiesítsük má meg a nyelvünket megfele" akcióban az ikes ragozáshoz hasonlóan ezeket az időket is felújították, de arra, hogy funkciót adjanak nekik nem nagyon gondoltak. De ez abszolút nem terjedt át semmilyen beszélt nyelvbe (ellentétben pl az ikes ragozással).
Előzmény:
Tecs Creative Commons License 2003-12-01 19:19:06 28
Az archaikus igeidőkről itt a fórumon is meg máshol is leginkább azt olvashatjuk, hogy idegen a magyartól és régen is csak a latin igeidőrendszer tükröztetésére használták mintegy mesterségesen. Ugyanakkor írásos források hiányában még a nyelvészeknek is nehéz lehet a véleményalkotás. Az 1500-as évek előtti időkből, amennyire emlékszem, csak nyelvi töredékek (Tihanyi alapítólevél) és rövid szövegfordítások (Halotti beszéd, stb.) maradtak fenn. Nem elképzelhető-e, hogy a köznyelvben árnyalt, változatosan kifejező használat alakult ki, csak nem tükröződött vissza a száraz és nem túl cselekménydús vallási szövegekben? Különben miért maradtak volna fenn a fölösleges igeidőképzők? Valahol azt olvastam, hogy az alanyi és tárgyas ragozás is úgy rögzült, hogy először csak kialakultak valahogyan, redundáns módon ugyanarra a jelenségre, de ha már megvoltak, a magyarul beszélők "ráértéssel" különböző jelentésárnyalattal ruházták fel őket. Nem lehetett ugyanez az igeidőkkel is?

Idegen nyelvről fordításnál sajnos zavaró, hogy váltogatni kell a múlt és a jelen időt, ha vissza akarod adni az eredetit. Jól jönne még néhány igeidő! Az elmúlt évtizedekben Vitray tett szerintem legtöbbet azért, hogy legalább a "mondtam volt" szerkezet polgárjogot nyerjen a környelvben.

Kedvencem az említett Szinnyei-könyvben a végzett jövő , pl. "hallandok". Azt gyanítom, hogy nagyon elterjedt lehetett a használata, mivel számos állandósult összetételben maradt fenn a mai nyelvben is (várandós anya, forgandó szerencse).
Talán még visszatér egyszer...

Ma még fogok inni egy sört, mielőtt lefekvendek.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!