Keresés

kraki:
Azt hiszem a legfőbb egyet nem értés köztünk a morál és az erkölcs különválasztása. Az egyén etikai magatartás szorosan összefügg saját és közössége érdekével. Az ebben felállított rangsor többek között az egyén morális/etikai/erkölcsi mércéje szerintem. Mint ahogy a családon belül is etikátlan, ha a keresettel rendelkező mindent magára költ, miközben pl. a gyerekek, vagy az idős szülők nélkülöznek. Ugyanez a helyzet a nagyobb közösség esetében is. A nagyobb közösség az egyén előnyösebb boldogulása érdekében jött létre. Infrastruktúrát biztosít és ezer más haszna van. Szerintem hiba egy önálló zsarnok személyként tekinteni rá. Egyetlen bevétele a közösségnek az ami az egyének által juttatott.
Akik a közösség vezetői és elsummantják az adót, vagy bűnösen rosszul gazdálkodnak vele szintén ugyanabból a meggondolásból teszik, mint az aki adót csal. Az ő herdálása is ugyanúgy lopás. De ennek a kiegyenlítése nem a mégtőbb adócsalás, mert akkor jön a nyomor.
A jogszabályokat ugyan személyek írják, de az élethez igazítva. Ebben ugyanúgy nem létezik abszolut igazság, mint minden másban, amit az ember alkot. Azonban szükséges minden hiányosságával együtt. Én pl. sosem értettem, hogy hogy lehet, hogy valaki nagy mellénnyel hangoztatja, hogy hűde hazafi, meg hűde magyar, de közben ott lopja meg az államot, ahol csak módjában áll. Vajon tisztázott a fejében, hogy a haza nemcsak a háromszinü lobogó? Hogy nincs tétje a négyévenkénti szavazásnak az azon is múlik, hogy a csalás igen nagy méreteket ölt mindenütt és teljesen mindegy, hogy ki van hatalmon. Ennek ellenszere a még több csalás lenne?
A "Robin Hood-i eszme" kétélü. Mit is tett Robin Hood? Elvette a gazdagoktól, amit csalással/hatalommal szereztek és odaadta a szegényeknek. Tehát aki adót csal és meggazdagodik, attól a vagyonát erőszakkal el kell venni és szétosztani a szegényeknek! Viszont szerintem a "Robin Hood-i eszme" csak a szépirodalomban működik jól. A gyakorlatban akinek ütőképes fegyveres hadserege lesz, az idővel tesz a szegényekre és a morálra és a saját hatalmát növelgeti.
A természet törvényei pedig nem mindig átláthatóak és nem mindig a közvetlen életveszély a tét. Mert hogy az erősebb eszik először és legtöbbet és ő szaporodik, annak azonnal egyáltalán nem látszik a haszna, hiszen az a faj létérdeke. Az egyed ebből csak annyit észlel, hogy az erősebb fajtárs szabályait nem szegheti meg az erősebb fajtárs hathatós büntetése nélkül.
Az ember életkörülménye pedig sokkal sokkal bonyolultabb, mint az állaté. Szerintem elképzelhetetlen ezt írásban lefektetett szabályok nélkül megélni. Én nem vagyok egy törvényimádó, nem a paragrafus számomra az ige. Azonban ahogy egy családon belül is vannak háziszabályok, ugyanúgy a nagyobb közösség számára is fontos. Ez pedig azért szerteágazó, mert az ember életformája szerteágazó. Viszont az önbecsülés, ami a morál kialakítása során jön létre azt hiszem igen nagyon segít az eligazításban. A lopás büntetésének ezer és egyféle szabálya létezhet, de aki nem lop, annak egyet sem kell ismernie.
Az önbecsülés legalábbis számomra fontosabb, mint a környezet véleménye. Ha az önkorlátozó képesség nem működik, akkor létrejön a gátlástalanság, az anarchia, az ököljog - ami ugyan másfajta, de szintén törvények létrejöttét eredményezi.
(A 337.hsz-odra változatlanul várok valami konkrét példát.)

eniessa:
(off. rákattintottál az adataimra? :-))
Tulajdonképpen azt hiszem ugyanazt mondjuk társadalom és morál dolgában. Te bővebben fejtetted ki, amit én tömören csak úgy: hogy a közösség/társadalom és az egyén érdeke szétválaszthatatlan. Még akkor is ha időnként az egyén érdeke háttérbe szorul.
Ami az evoluciót illeti - a hitemmel csak annyira fér össze, hogy az ember és az állat esetében az alkalmazkodóképesség tényét maximálisan elfogadom. Mehet ebben is tovább egy másik beszélgetés, ha gondolod, bár úgy látom a "Teremtés konta evolucio"-s topicban ez már megy egy ideje. :-) Hogy ebben miért nem veszek részt, ezzel kapcsolatban egy igen korai (8sz.hsz) véleményt osztok:
"vallásos meggyőződéssel szemben az empírikus érveknek nincs esélyük. A vallásos hit aaz érzéki tapasztalaton túli valóságba vetett megingathatatlan bizalom. Kérdés, hogy kinek mire irányul a vallásos hite. Az enyém arra, hogy az Isten szeretet, és Jézus él. Ez ellen empírikus érvekkel hiába jönne bárki, mert erről nem (csak) érzéki tapasztalatom van, hanem tapasztalaton túli meggyőződésem.
...
Tehát a kérdés vallási, nem természettudományos. Előre mondom: a természettudományos érvek használatával el fogtok beszélni egymás mellett."

PapírTigris:
Ugy vélem, veled szemben is elsősorban az evolució kérdése az, amit ütköztethető. Ha ezt akarjátok folytatni, akkor vegyétek figyelembe, amit eniessa-nak bemásoltam a másik topicból.
Viszont a morális alapvető változásról. A gyilkosság mindig is azt hiszem törvényszegés volt. Még a kannibáloknál is. Nemrég volt a Spectrum TV-ben (ha nem tévedek) egy dokumenumfil ma is élő (!) kannibálokról. Amit átörökítettek, az az, hogy sosem öltek élő embert étkezési célra. A természetes halállal, vagy a (területvédő) háboruzgatásaik során meghalt embereket ették csak meg. Tehát a közösségen belül, az egyéni érdek miatt, az élő szabályokon kívüli gyilkosság mindigis törvényszegés volt. Az élő szabály persze szentesíthetí a vérbosszút, illetve a halálbüntetést. De az alapszabályok szerintem változatlanok.

oncogito