|
|
 |
eniessa
 2004-06-25 12:11:16
|
375
|
A "közös ősünk volt" nekem pont azt jelenti, hogy majomból lett az ember. Mint írtam, nem úgy hogy egyszer csak egy embergyerek született, hanem hogy egy majomfaj két családja már-más irányban változott, egy egyikből szép lassan kialakult az ember.
Nem ertek egyet. A kozos os nem azt jelenti, hogy a szetagazo fajok egyike a dominans, tehat az volt az kozos os, mert akkor nem is lenne szukseg erre a kifejezesre.
De adok egy masik peldat. A gyikoknak es madaraknak egy kozos oshullo volt az osuk. A te elmeleted alapjan azonban akkor a gyikok a madarakbol alakultak ki, vagy a madarak a gyikokbol. Holott egyik sem, hanem egy kozos osbol agaztak el, ugyanugy, amint a majom es az ember. Ugyanigy mondhatnam teoriad szerint, hogy a majom es ember kozos ose egy emberfele faj volt, csak a majmok fejlodese es szocializacioja nem ugy alakult, hogy az emberi fejlodes utjara lephetett volna. |
|
A hozzászólás:
 |
|
PapírTigris
2004-06-24 11:02:18
|
368
|
No, itt úgy látszik eltérések vannak
"ti a fajokon belüli alkalmazkodóképességre gondoltok evolucios változás alatt és nem pedig a fajok átalakulását egy teljesen másik fajjá."
Nem. Én csupán a változást értem alatt, ami aztán új fajok kialakulását *is* eredményezi, csakúgy mint fajon belüli változást. Szvsz a fajok kialakulása a fajon belüli változás 'mellékterméke', amikor a változás már olyan fokú, hogy az új egyed "nem kompatibilis" az őssel, akkor új fajról beszélünk. Persze nem közvetlen szülő (lehet, de az halott ág lesz), hanem "fejlődési ágak" tekintetében.
"Egyébként a természeti viszonyok sokkal gyorsabban változnak"
Na ja, a kérdés, hogy mit tekintünk változásnak, mert az is, hogy kisüt a nap, vagy hogy télen hidegebb van. De a környezet "egy megfelelő epszilon választásával" (:D elfogadott szórás) állandónak tekinthető. Ahol almafák vannak ott természetszerűleg évezeredeken keresztül. De ha kiszorítja az almát a fenyő az már változás.
"Ha pedig az egyed kibírja a változó körülülmények között azt a sok időt, akkor jelen formájában is képes alkalmazkodni"
Ez is benne van, de én azt írtam, hogy a változás kontrollálatlan, céltalan, vak, ad-hoz. Tehát környezet változás nélkül is lehet változás, és ha az "új egyed" picit sem jobb a réginél, akár rosszabb is lehet, csak épp agresszívabb mégis az fog fennmaradni (vagy nem).
Másrészt mit értesz a "jelen formában alkalmazkodás" alatt? Persze vannak tűréshatárok, vannak eszközök. Van olyan állat mely képes víz alatt és szárazföldön is élni, van olyan faj ami a sarkvidéktől az egyenlítőig mindenhol megél, de hogyúgymond az evolúciót egyáltalán nem érdekli. Szvsz az evolúciónak nincs célja csak van.. csak egy jellemzője a fenntartható bioszférának.
"Kulonben meg majombol sosem lett ember; kozos osunk volt, es az evolucio soran mi olyan valtozasokon mentunk keresztul, amelynek vege az emberre valas."
A "közös ősünk volt" nekem pont azt jelenti, hogy majomból lett az ember. Mint írtam, nem úgy hogy egyszer csak egy embergyerek született, hanem hogy egy majomfaj két családja már-más irányban változott, egy egyikből szép lassan kialakult az ember.
"a morális szabályok is szerintem jellegükben és nem alapjaikban változnak."
Nem tom'. Szerintem alapjaiban is változhat, de hogy változott is volna? Mindek tekintjük, hogy gyilkosságok mindig voltak, van ahol elég tágak a határok, van ahol csak kivételes esetekben, van ahol már sehogysem elfogadott. A 0 és az 1 különbség szvsz már "alapjaiban változást" jelent. Lopás: itt is az a kérdés, hogy van egy bármilyen kis tűréshatár, amin belül elfogadott lenne vagy morálisan kizárt... szvsz kraki és a Te morálos alapjaiban különbözik. |
|
Előzmény:
|
|
oncogito
2004-06-23 20:44:47
|
313
|
Tehát ha jól értelmezem, akkor ti a fajokon belüli alkalmazkodóképességre gondoltok evolucios változás alatt és nem pedig a fajok átalakulását egy teljesen másik fajjá. (Tehát majomból ember) Ez is egy szempont, de ha jól tudom az evoluciós fejlődés éppenhogy nem ezt jelentené. Egyébként a természeti viszonyok sokkal gyorsabban változnak, mint amennyire azt ti "megengednétek", ill. elképzelnétek az egyes fajok változásának. Ha pedig az egyed kibírja a változó körülülmények között azt a sok időt, akkor jelen formájában is képes alkalmazkodni - ezt azt hiszem akár tényként is el tudom képzelni.
Az általatok megfogalmazott értelemben viszont a morális szabályok is szerintem jellegükben és nem alapjaikban változnak. Tehát pl. a házastársi hűség/kötelezettség állandó, legfeljebb a házastársak száma (többnejüség) jelenthet változást. Vagy a lopás ténye állandó, csak a magántulajdon fogalma változhat korszakonként és közösségenként. Ebben az esetben viszont nem beszélnék morális változásról, mert az állandó alapok különböző megnyilvánulásairól van szó.
Ilyen értelemben a csalás ma is csalás, legfeljebb nem olyan mértékben szégyellni való, mint régebben. Persze ebben talán az is közrejátszik, hogy a büntetés mértéke változott. Tehát ha ma egy sima adócsalásért valaki mondjuk kapna teljes vagyonelkozbást (családjára is kiterjedően!) valamint 15-20 év börtönt, akkor jobban titkolná "civil" környezetében is és ezzel egyidejüleg a közösség becsületesebb látszatát keltené. Nem hiszem, hogy kevesebb lenne a bűncselekmény, hanem jobban fésült a látszat. Mert én úgy gondolom, akiben működik egyfajta morális gát, az nem a leleplezéstől való félelem miatt nem lépi azt át. Ez a visszatartó erő (aminek egyébként könnyebb engedni, mint megerőszakolni - és lelkiismeretként definiálható) egyformán lehet hivő és nem hívő esetében. Ezt meg már az előző hozzászólásoban "kategorizáltam".
oncogito |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
