|
|
 |
Bubu46
 2004-06-21 18:31:22
|
54
|
Be vagyunk keritve ! Édeasanyámnál másfél éve tart ez az iszonyat.Olyan rohamosan romlik az állapota, hogy itt nem lehet biztosan százalékosan meghatározni, hogy éppen hol tart.
Én is feladtam a munkámat 56 évesen, mert arra a döntésre jutottam :
- dolgozom tovább és kifizetem a vadidegen embernek a nem kevés pénzt és mellette idegeskedek, hogy hogy viseli gondját vagy
- otthon maradok és én ápolom.
Ez utóbbit választottam és őszintén mondom, nem tudom, hogy jól döntöttem-e ?!
Ma már ott tartok, hogy max 1 órát vagyok naponta távol, az is csak a bevásárlások miatt.
Iszonyatosan megvisel, hogy a szemem előtt megy tönkre a legjobban szeretett ember.
A családom kezdeti segitsége szépen, csendben elmaradt- "szóljál, ha tudunk segiteni ".
Ez egy iszonyatos őrlődés,mert a lelkiismereted állanóan azt sugja- csináld ! De ha bevállalod- ezer százalék, hogy rámegy az életed, a kapcsolataid és minden, ami Te vagy, mert TE megszünsz a 24 órás ügyelet miatt.
Még annyit: találtam egy könyvet(itt a net-en a Libri-nél )" Az Alzheimer - kóros betegek gondozása "Dr.Günter Kramer.Nekem segitett egy kicsit a betegség megértésében, a kapcsolatunk kezelésében.
|
|
|
|
ir6
2004-05-25 10:51:45
|
53
|
Én egy másfajta élethelyzetből azt tudom tanácsolni, hogy nagyon godoljátok meg, mit vállaltok. Nem tudom, mit jelent az orvos szerint a félidő, de édesanyád még évtizedekig elélhet ezzel a betegséggel, ami a vele együttélőket nagyon súlyosan megterheli. Mi együtt éltünk a betegség kezdetén is, és 6 év után mondhatom, hogy nem szabad feladnod ezért az eddigi életedet és egzisztenciádat. Gondoljátok végig, ez a vállalás azt jelenti, hogy teljesen át kell alakítani az életedet, nemcsak azért mert más helyre költözöl, de ott sem élhetsz úgy, ahogy szeretnél. Olyan mintha egy csecsemőt gondoznál, azzal súlyosbítva, hogy itt semmilyen fejlődés nincs, sőt, és hogy az édesanyád folyamatos leépülését kell látnod nap-mint-nap.
Ha dolgozol és nem vagy vele egész nap, akkor egy idő után elkerülhetetlen az intézeti elhelyezés, vagy az, hogy valakit megfizess, aki mellette van addig amíg nem vagy otthon. Ez utóbbi - ha együtt éltek - azt jelenti, hogy egy vadidegen ott lebzsel egész nap vagyonokért, aztán este és éjjel neked kell megbirkózni a feladattal. Én ezt biztos nem vállalom, bár az intézeti elhelyezés sem olyan egyszerű, s pláne nem ingyenes. Mégis azt javasonám, hogy keressetek egy megfelelő helyet, mert előbb utóbb az lesz a vége, csak addigra te is tönkremész. Nem tudom van-e saját családod vagy párod, ha van, akkor az tovább nehezíti a helyzetet. Nekem pl. állandó lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy a gyerekeimre nem jut már elég energiám, a férjemről nem is szólva. A gyerekeknek pedig néha sokkoló, hogy a nagymamájuk milyen állpotban van, pedig az enyhébb tüneteket már megszokták. Ha nincs családod, akkor pedig nem is igen fogsz olyat találni,aki egy ilyen élethelyzetben veled élne, és ezen nem is kell csodálkozni.
Dönteni neked kell, de előtte még tájékozódj. |
|
A hozzászólás:
 |
|
ekiri
2004-05-22 13:08:28
|
52
|
En egy 29 eves emberke vagyok, aki nagyon tanacstalan...
Edesanyam nagyon koran (55 evesen) lett beteg. Az orvosok szerint felidoben vagyunk. Eddig onellato volt - persze kisebb-nagyobb segitseggel-, de mar ez sem megoldhato. Sokat romlott. Egyedul lakik, mi mas varosban elunk az ocsemmel, de minden hetveget otthon toltunk. Meg kell oldanunk a teljes felugyeletet valahogy. Sajnos nagyon nehez olyan embert talalni ebben a mai vilagban, aki megbizhato es becsuletes is. A penzrol nem is beszelve... Sajnos nem keresunk annyit, hogy ket gondozot ki tudjunk fizetni. Az intezet szoba sem johet, mert edesanyam meg nincs olyan allapotban - szerencsere- , hogy ez szukseges legyen.
Nem tudom, hogy mi a megoldas. Fel kell valamelyikunknek adnia mindent. A munkat es az eddigi eletunket. Senkire nem szamithatunk, csak egymasra. Edesapank sajnos meghalt, a tobbi csaladtag meg a sajat problemaival torodik...
Ha esetleg valaki hasonlo cipoben jar v. jart , kerem ossza meg velem tapasztalatait. Koszonom. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
