|
|
 |
szigetvary.noemi
 2004-05-10 06:08:57
|
1568
|
Kedves Serácska, kérdezed:
„Vegülis mi lehet az oka,hogy ezt az operaciot nem tudja odaat elvegezni?
Mi nincs ott,ami Magyarorszagon van?”
Pénz. Felszereltség. Apparátus. Jó szándék. Hit.
Távol álljék tőlem, hogy politizálni kezdjek, de a román mentalitás ebben az esetben is tökéletesen eltért az itthonitól. Nem ismerem a miértjét, így nem is minősítek. Szeretném feltételezni, hogy pusztán a rendelkezésre álló lehetőségek miatt.
Azt azonban tudom, hogy még itthon is vannak olyan kórházak, ahol elvégezhető egy speciális műtét, míg olyanok is vannak, ahol ebbe bele se kezdenének. Mindez azért, mert nincs mindegyikben megfelelő „géppark”, ami bizonyos fajta vizsgálatokhoz, műtéti eljárásokhoz szükséges. Tényleg, csak mint abszolút laikus gondolkodom, de az orvosok szaktudásán túl, úgy vélem, nem véletlen, hogy külön van gyermekek és felnőttek gyógyítására specializált, vagy alkalmas intézmény.
Aztán, ha az előbb fölsoroltakból mégis minden megfelelő, ott van még az anyagi vonzat. Csak példaként mondom el, hogy a húgom kislányát augusztusban fogják műteni. Komoly gerincműtétet fognak végrehajtani rajta. Ő lesz a tizedik ilyen gyerek ebben az évben. Ha tizenegyedikként került volna rá a sor, már át kellett volna csúsztatni a beavatkozást a következő esztendőre, ugyanis az egészségügy budget-je többet nem bír el éves szinten. Pedig ő magyar állampolgár, az anyja (orvos) rendszeresen fizeti a TB-t.
|
|
|
|
KovacsOltvas
2004-05-10 01:00:39
|
1566
|
Onko-hematológiai tanácskozás Buziásfürdőn
És meghátrált a rettegett betegség…
Temes – Gyógyíthatatlannak hitt betegség ellen indított harcot tíz évvel ezelőtt a Miskolci Onko-Hematológiai Központ támogatásával a temesvári Louis Turcanu Gyermekkórház hasonló profilú osztálya. Hosszú készülődés után 2001-ben elérkezettnek látta az időt dr. Serban Margit professzor és lelkes közössége, hogy megpróbálkozzon a lehetetlennel: megmentsen az életnek egy fehérvérűségben szenvedő tízegynéhány éves fiúcskát. Egyetlen fogódzó számukra a miskolci dr. Nagy Kálmán orvosprofesszor szakmai tapasztalata volt, amit az előkészítés fázisának első percétől a csontvelő-átültetés megvalósításáig önzetlenül megosztott a temesvári kollégákkal. Az első beavatkozást siker koronázta, azóta további hét vérrákos gyermek köszönheti az életesélyt az együttműködésnek.
A résztvevők felállva, hosszan tartó tapssal köszöntötték dr. Nagy Kálmán orvosprofesszort kitüntetése alkalmából
Hosszan méltatták a szakemberek a közös munka korszakos jelentőségét a tegnap kezdődött VI. Román–Magyar Onko-Hematológiai Orvostalálkozón, a buziásfürdői Cristian Serban Alapítvány minden igényt kielégítő konferenciatermében. A magyar meghívottak, mindenekelőtt dr. Nagy Kálmán professzor, a Miskolci Onko-Hematológiai Központ vezetője, dr. Kalmár László, a budapesti székhelyű Segítő Jobb Alapítvány elnöke, dr. Kiss Csongor, a debreceni Gyermekklinika gyermek onkológiai és gyermek hematológiai osztályának a vezetője, de mások is megelégedésüknek adtak hangot, hogy a Kárpát-medence egyik legeredményesebb együttműködésének lehetnek cselekvő részesei. Legyőzve a távolságot – Miskolctól 600 km-re van Temesvár –, az utazással járó fáradalmakat, Nagy Kálmán professzor most is azonnal indul, ha vészjelzést kap a Bega-parti városból, hogy veszélyben a páciens. A professzor úr hangsúlyozta: a feltételeket az életmentéshez dr. Serban Margit professzor aszszony teremtette meg itt, és biztosította azt a tiszta erkölcsi, etikai alapot, amelyre az együttműködést építeni lehetett.
Az önzetlen segítséget, a jelentős anyagi támogatást dr. Sebastian Nicolau orvosprofesszor, a Román Onkológiai Társaság elnöke méltatta, és a román orvostársadalom elismerését fejezte ki azzal, hogy számos kitüntetése mellé Nagy Kálmán professzornak átnyújtotta a román onkológusok Érdemoklevelét.
...
Sipos János
Forrás:
Magyar Jelen
 |
|
|
|
KovacsOltvas
2004-05-10 00:53:51
|
1565
|
A vizsgálatok során derült ki, hogy leukémiás. A faluban, ahol élünk, tízmillió lejt gyűjtöttek össze, hogy segítsenek, mert Romániában még a kezelést sem akarták fizetni. Rokonok, ismerősök jöttek a kórházba donornak, de a levett mintákat inkább másnak adták, mint Zsoltikának, mert ő magyar! Azért is állandóan szidtak, mert a gyerek nem beszél románul állítja elcsukló hangon az anya.
A kezelések költségét végül előteremtette a nehéz körülmények között élő család, de Romániában a csontvelő-transzplantáció még gyerekcipőben jár. Az elvégzett átültetések alacsony száma miatt Temesváron nem vállalnak bonyolultabb műtéteket, Marosvásárhelyen pedig csak felnőtteket operálnak. A kétségbeesett anya és kisfia utolsó esélyként Miskolcra jött, ahol megmenthetnék Zsoltikát, ha valaki finanszírozná a műtétet.
Forrás:
Szines Mai Lap> |
|
A hozzászólás:
 |
|
sera
2004-05-10 00:19:27
|
1564
|
Bocs Noemi,de vegigolvastam a mai nap termeset megegyszer,mert arra emlekeztem,hogy irtad,hogy a kezelö orvos Erdelyben is dolgozik,tehat ha valami gubanc lenne,akkor ö rögtön leutazna?
De amit nem ertek es tenyleg csak magyarazatot szeretnek hallani,persze nem töled :) hogy viszont azt is olvastam,de nem itt,hogy a temesvari korhazban ugyanez a doktor csontvelö atülteteseket vegez es meg es meg....Vegülis mi lehet az oka,hogy ezt az operaciot nem tudja odaat elvegezni?
Mi nincs ott,ami Magyarorszagon van?
Szerintem kedves Kovacsoltvas,az altalad beirt linkek arra valoak,hogy belemelyedjen az ember es megtöbb kerdest tegyen fel. |
|
Előzmény:
|
|
szigetvary.noemi
2004-05-09 15:45:17
|
1521
|
Én nem csinálnám másképp most sem. kell a pénz és kész. Zsoltika románnak magyar, magyarnak román. Ki más segíthetne rajta, mint jópár tiszta szívű ember?
Ha esetleg valaki - mint azt a kezdet kezdetén elmondtam - egy beteg gyermek hátán kíván anyagi előnyökhöz jutni, az az én szememben nem ember. És nem velem/velünk kell elszámolnia.
Egyszerűen csak aggódunk, és kicsit bánt, mert hogy tetemes részünk lett abban, hogy ez a mozgalom ilyen méreteket öltött, mégsem találnak méltónak arra, hogy megnyugtató válaszokat kaphassunk egy kisgyermek hogyléte felől. Egy olyan kisgyermekről, aki az elmúlt másfél hónap folyamán mindannyiunk fiacskájává vált.
Azt is megértem, hogy haza szeretnének menni az övéikhez. Az egészet ott tartom furának, hogy nehezemre esik elhinni, hogy ez Zsoltika érdekét szolgálná. Meg azt sem nagyon hiszem, hogy egy hároméves gyermeknek olyannyira honvágya lenne.
Orvos perzse nem vagyok. Nincs okom, sem jogom megkérdőjelezni a Zsoltikát kezelő professzor tudását és lelkiiasmereti felkészültségét. Én azonban biztosan nem tanácsolnám nekik, hogy elmenjenek (még akkor is, ha haza) egy olyan helyre, ahol csak legyintettek a gyerek betegségét hallván. Igaz, azt is hallottam, hogy a professzor az erdélyi kórházban is dolgozok néha. Hátha most is és akkor tud felügyelni a gyerekre. Meglehet, hogy így van és különösebb aggodalomra nincs okunk a már sajnos megszokottakhoz képest, csak éppen olyan jó lenne ezekre a kérdésekre választ kapni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
