|
|
 |
lépcsömászó
2004-05-01 18:14:06
|
123
|
Szia, Varázsló!
Krisztus szavával válaszolok (bár csak emlékezetből): "Ábrahám, Izsák és Jákob Istene az élők Istene, nem a holtaké".
Az idézeteid a Messiás Föltámadása előtt élt ember tapasztalatait tükrözik: aki meghal, az földi terveihez már semmit nem tehet hozzá, lassan emléke is elkopik. Ez az élők tapasztalata a holtakról.
Tény, hogy nem mondjuk ismeretlen XVIII. századi parasztemberek közbenjárását szoktam kérni imádságomban, mert idézeteidnek megfelelően emlékük is elkopott a földről.
De ez az érem egyik oldala. Ebből nem következik semmi azokra nézve, akik már ma Jézussal vannak a Paradicsomban. Közülük néhánynak az emlékezete - nyilván nem függetlenül Isten akaratától - fönnmaradt itt a földön. Pusztán azért, mert a többiek elfelejtődtek, miért kellene dogmát csinálnom abból, hogy tőlük is el kell zárkóznom, amikor az egyház egy, és ők csakolyan élő szőlővesszők az élő szőlőtőn, mint amilyennek Isten kegyelméből magamat is remélem? |
|
A hozzászólás:
 |
VARÁZSLÓ
2004-04-30 23:20:10
|
122
|
Szia!
Nos a ma szóról, csak annyit, hogy Jézus egy ideig a sírban volt és nem az égben. Miután feltámadt még mindig itt folt a föld közelében és csak pünkösdkor ment fel az égbe, az attyához.
De egyébként szerintem a következő gondolatok magukért beszélnek.
"Préd 9.5
Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak."
Préd 9.10
"Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség."
"Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok.
Préd 3.19
Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság!
Préd 3.20
Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba.
Préd 3.21
És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?"
|
|
Előzmény:
 |
lépcsömászó
2004-04-30 14:29:56
|
121
|
Sziasztok!
Bocsánat, egy hétre elszállt az Internetkapcsolatom. Egyébként megyünk az Európai Unióba, megyek is zászlót lobogtatni.
Node, mielőtt ezt tenném, ezek után nem hagyom Isr-t válasz nélkül, bár kicsit elfordult a beszélgetés a múltkori témáinktól, és ami azt illeti, közelebb került a topic témájához.
Leginkább olyasmikkel érvelnék, hogy pl. "még ma velem leszel a Paradicsomban" (Lk 23,43).
A "ma" szó kb. olyasmit jelent, hogy "most, a halálunk után azonnal".
Leginkább úgy lehet ezt értelmezni, hogy az az ország, ahová mindannyian meg vagyunk hívva, időtlen. A mi nézőpontunkból nézve "majd" lesz a halottak föltámadása, de ők "mindig" látnak bennünket. Ebből következően imádságukat kérni éppoly értelmes, mint egy élő testvérünk imádságát kérni. Más szemszögből éppoly értelmetlen: élő testvérem imája miért veszélyezteti kevésbé azt a gondolatot, hogy Jézus az egyetlen közbenjáró, és miért veszélyezteti jobban meghalt testvérem imája? Igazából egyik sem veszélyezteti: bármilyen imádság csak azért lehet hatásos, mert Jézus meghalt és föltámadt. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|