Érdekes riport:
Kossuth Rádió / Elfelejtett sorsok
93-ban egy fiatal nő a Dunán átúszva menekült az őt tépő kutyáktól - mi történt vele?
2004. április 28., szerda 22:20
3829 olvasás
"A gazdától függ, hogy milyenné válik a kutya. Ha szeretjük, nem lesz agresszív. A harci kutyára jellemző, hogy egy bizonyos koráig nagyon jól kezelhető, okos, intelligens, de egy idő után bekattan valami".
Hatvani Tóth Erika:
1993. novemberében történt, hogy egy fiatal nőt egy nyolc kutyából álló falka támadta meg. Harapták, ahol érték, a karját, a mellét, a combját. Csüngtek rajta, amikor a soroksári Duna-ágba ugrott, mert nem látott más kiutat. Sérülten úszott át Csepelre, ahol egy horgásztanyán hívtak hozzá segítséget. A per, amit indított, négy évig tartott. A biztosító csak ekkor küldött egy orvost, hogy vizsgálja meg a sebeket. Ezek persze már nem voltak olyan rémesek, mint frissen. Nem is kapott nagy összegű kártérítést. Sem bocsánatkérést. Neki is van kutyája, és ha szembetalálkozik az utcán eggyel, nem fordul sarkon. Friedrich Annával Füredi Zsolt beszélgetett.
-- 1993. novemberében kimentek a barátaink Amerikába, vigyáztam egy házra Soroksáron. Másnap eljöttem a háztól, amikor szemből rohant egy falka. Mellém értek, és a németjuhász rám ugrott, és rögtön bele is harapott a kezembe, és az összes kutya körbefogott.
-- Amikor látta őket az utcán közeledni, akkor nem tett egy olyan mozdulatot, lépést, amit esetleg félreérthettek?
-- Nem. Főleg egy ilyen helyen, ahol kietlen minden. Fogalmam sincs, hogy kinek a kutyái, milyen kutyák. Inkább a lépteimet is felgyorsítottam. Az utolsó pillanatig nem gondoltam, hogy nekem fognak támadni. Egy németjuhász volt köztük, és dobberman-rotveiler keverék. Megijedtem, de a hátizsákkal próbáltam elzavarni őket. Abba is belekaptak és kirántották a kezemből. Akkor már a németjuhász úgy rám ugrott, hogy a mellembe beleharapott, és lerántott a földre. Akkor nagyon megijedtem, akkor féltem, ha a torkomnak megy, nem tudok mit csinálni. Felbőszültek. Beleharaptak hátulról a combomba és a fenekembe. Ahol értek. Kiabáltam. Szinte biztos, hogy nem volt ott senki, eléggé kietlen a vidék. Üdülőövezet.
-- Az esettől messze laktak a kutyák?
-- Nem.
-- Nem hallotta meg a gazda?
-- Azért nem hallotta meg, mert hallássérült. Érdekes módon, a bíróságon mindent jól hallott. Amikor én a vízben kiáltoztam, azt nem hallotta meg. Októbertől márciusig hallássérült, és utána nem volt hallássérült. Valószínűleg ösztönösen a víz volt a menekülési forrás. Átvillant az agyamon, hogy átmászni egy kerítésen, és bemenni egy házba. De sokkal nehezebb lett volna, mert könnyebben rám ugrálnak, ahogy erőlködök. Már a kezem is véres volt. Hideg is volt, ettől jobban elgémberedik az ember. Vagy esetleg fára mászni. De ahhoz is idő kell.
-- Ezt tudta mérlegelni?
-- Érdekes módon eléggé a helyén volt az eszem.
-- Ez alkati kérdés?
-- Biztos.
-- Sokan pánikba esnek.
-- Igen, az a rosszabbik eset, ha pánikba esik. Ilyenek esnek áldozatául az ilyen támadásoknak. Utána arra is gondoltam, hogy mi van, ha ott valaki sétáltatja a gyerekét? Az mit tud csinálni? Ahogy lerántott a kutya, térdeltem, és abból úgy álltam föl, hogy a kutyák lógtak rajtam. Be is rántottam egy-kettőt, ahogy beugrottam a vízbe. A ruhámon is lógott. Képzelheti, földig érő kabátban, csizmában.
-- A kutyák meg a parton.
-- Nem. A németjuhász beugrott a vízbe. A kutyák testhőmérséklete magasabb, mint emberé, és ezért a hideget is hidegebbnek érzik, és ki is ment. Én elindultam a ház felé vissza, hogy a vízben elmegyek a házig, aztán csak lesz valami. De a kutyák jöttek a parton is utánam. Át kellett úsznom a túlsó oldalra, Csepelre. Körülbelül öt-hat méter mély a víz. Csak arra gondoltam, hogy meg kell menekülnöm. Egy percig sem gondolkodtam azon, hogy nem tudok átúszni. Az a távolság, az a száz méter, nem okozhat problémát.
-- Úszás közben hátra mert nézni a kutyákra?
-- Nem. Csak előre. Ráadásul egy kétméteres sál volt rajtam, körbe volt tekerve a nyakamon, és úszás közben, ahogy tempóztam, egyre inkább fojtott. Nem tudtam kiszabadítani, annyira sebes volt a kezem, a másikkal meg tempóznom kellett. Amikor kiértem, akkor 33 fokos voltam már, ezt a mentőben mérték. Nagyon fáztam és remegtem. Az sokkal jobban fájt, mint az egész történet. A horgásztanyában kaptam segítséget, pillanatok alatt ott volt a mentő. Egy fiatal doktornő volt, aki kijött. Próbálkozott az infúziót bekötni, de annyira remegtem, hogy szétdurrantotta a vénámat. Levette a télikabátját, azzal takart be. Amikor bevittek a kórházba, mindenki lerohant, és amikor megláttak, visszahőköltek. Valószínűleg csupa vér voltam. Lefogták a fejemet, hogy én ne nézzem meg. Nagyon megijedtem, azt hittem, leszakították a mellemet. Ez borzasztó érzés volt. Egy másik kórházból egy sebészt hívtak, aki elmondta, hogy a víz nagyon sokat segített abban, hogy átmosta a sebeimet. Ki hitte volna? Minden nap tisztogatta a sebeimet. Valamilyen oldatba bele kellett raknom a kezemet, elég sűrűn. Bőgtem, úgy fájt.
-- Ha a kutyák nincsenek beoltva, akkor annak kell beadni a védőoltást, akit megtámadtak.
-- Hasba injekció. Az pokolian fáj. Azon kívül, hogy milyen mellékhatásai vannak; a láztól kezdve, hányás. Demszky Gábor segítségével kaptam egy Németországból hozott szérumot, ami már itt volt Magyarországon, csak még nem törzskönyvezték. Ők hallottak az esetről, és megkeresték a kórházat. Ez már egy nagyon barátságos szérum, aminek nincsenek olyan durva mellékhatásai. Ezt karba adják. Nagyon jól esett, hogy ilyen történik. A mellemben a harapás következtében három csomó keletkezett. A mai világban a csomótól az ember rögtön megijed. Végül is felszívódtak.
-- Ez mennyire viselte meg? Hiszen egy fiatal nőnél ez nem közömbös.
-- Ez rettenetes volt. Egy évnek el kellett telnie ahhoz, hogy megnyugodjak.
-- Önerejéből menekült meg. Ezért egy kicsit büszke volt magára?
-- Akkor éreztem ilyesmit, amikor egy néni meglátogatott a kórházban. Teljesen idegen volt. Olvasta, és bejött, mint túlélőt, látni akart. Ő nagyon büszke rá. Döbbenet ült ki az arcára, hogy ilyen megtörténhet. Nagyon kedves volt. Jólesett. Két nap múlva mondták a barátaim, hogy beállt a Duna. Vékony jéghártya borította. Akkor elgondolkodtam azon, hogy akkor mit csináltam volna, ha már be van állva, mert akkor biztosan össze-vissza kaszabol a vékony jég, ami még nem járható. Szóltam a mentőben, hogy a hátizsákom a másik oldalon van. A rendőrök mentek ki a helyszínre. Az én elmondásom alapján becsöngettek, mondván, hogy a hátizsákomat keresik. Az úr megdöbbenve kérdezte, hogy honnan tudják, hogy volt ott egy hátizsák?
-- A kutyák gazdája bevitte a hátizsákját? Nem tagadta, hogy az ő kutyái támadták meg?
-- Kérdezték, hogy milyen kutyák voltak, és el tudtam mondani, hogy körülbelül milyenek. Így azonosították be. Annyi sok rosszat mondanak a rendőrökről, de le a kalappal előttük, nagyon gyorsan intézkedtek. Ez reggel történt, és én dél körül már a hátizsákomat magamnál tudhattam. Pozitív a rendőrség részéről, hogy azonnal körülnéztek a környéken, hogy van-e másik kutyafalka, amelyik okozhatott ilyet. Az én védelmemnek jót tett, hogy ezt így meghatározták, hogy kinek a kutyái voltak. Meg is mutatták, hogy hol szabadultak ki a kutyák. A rendőrökre is rátámadtak. Az egyik járőr két kutyát lelőtt a helyszínen. Az egyik a németjuhász volt.
-- Amikor megtudta, hogy kutyát lelőttek, akkor mire gondolt?
-- Nagyon bántott. Nem a kutyák tehettek erről a dologról, hanem az ember. Nem úgy tartotta őket, ahogy kellett volna.
-- A kutyák gazdája hogy állt ehhez az esethez?
-- A rendőrség jelentette föl. Még ő volt fölháborodva, hogy nekem miért kellett átúsznom a Dunát, és miért kellett ekkora cirkuszt csinálnom, amikor ő kipróbálta, a villanypóznára három fokot fölment, és a menekülésnek ezt az oldalát is választhattam volna. Föl se tudtam fogni ezt, hogy ember hogy mondhat ilyet. Döbbenetes, hogy semmiféle lelkiismeret furdalást vagy megbánást nem mutatott. A bíróságon is csak egyetlen egyszer volt hajlandó köszönni.
-- Az illetőtől egy jó szó vagy egy bocsánatkérés többet ért volna mindennél?
-- Igen. Nem így viselkedtem volna fordított esetben. Az igaz, hogy nálam volt egy gázspray, a hátizsákomban, de én azt nem tudtam elővenni, mert nekem arra nem volt időm, hogy kinyissam a zippzárt és kotorásszak a hátizsákomban. Bár ő ezzel érvelt a bíróságon, hogy miért nem vettem elő a gázsprayt és miért nem fújtam le őket.
-- De az, hogy az ő kutyái miért rohangálnak az utcán, arra mit mondott?
-- A szomszéd felőli oldalon tudtak kimenni a kutyák. Vödör volt téve a lyukhoz. Ez nem akadály a kutyának. Meg kellett volna kötni, vagy karanténba zárni, hogy az utcára ne tudjanak kimenni. Úgy tudtak kimenni, hogy a szomszédba mentek át, és a szomszédból jöttek ki. A szomszéd nem köteles a saját kerítését úgy megcsinálni, hogyha neki nincs kutyája. Egyébként azt se értem, hogy egy embernek minek kell nyolc kutyát tartani. Azt mondta, ő nem tartja kötve a kutyákat, mert hogy őt már többször megfenyegették. Azt mondta, hogy több iparost megkért, hogy csinálják meg a kerítést, de nem mentek ki. 1997-ben zárult le a bírósági tárgyalás. Először 25 ezer forintra büntették meg. Nevetségesnek tartottam. Túléltem, ezért enyhe a büntetés. Ő ennek ellenére fellebbezett, és másodfokon már 50 ezer forintra büntették meg.
-- Nem sikerült megtalálnom ezt az urat Magyarországon.
-- Lehet, hogy visszament Ausztráliába. A bírósági tárgyaláson megkérdezte tőlem a bíró, hogy miért volt rajtam hátizsák? Nem tudtam azt, hogy a kutyákat a hátizsák támadásra ingerli? Ezt nem tudtam. Kicsit úgy hangzott, mintha én lettem volna a hibás a történtekért. Az ítélet is úgy született meg, hogy az én oldalamon volt. De mégis voltak ilyen provokáló kérdések. Miért jártam arra? Én már annak örültem, hogy vége lett, és lezárult. A biztosító csak abban az esetben fizet, hogyha egy jogerős bírósági ítélet van. Három év elteltével jutott eszükbe, hogy kérnek egy orvos szakértői véleményt. Három év múlva voltak rám kíváncsiak. A zárójelentés, az egyéb vizsgálati papírok nem voltak elegendőek. Megmaradtak a nyomok. Az az orvos, akit kirendeltek szakértői vizsgálatra, kegyetlen volt. Egyfolytában azt mondogatta, ez semmi, nem is látszik. Persze, felszívódtak már a hegek. Négy év után nyilván kevesebbet kell fizetni, mert akkor már a sérülések nem látszanak olyan mértékben. Nagy ívben nem érdekelték a lelki dolgok. A biztosító ilyen esetben, ami precedens értékű lehetne, reklámot csinálhatott volna magának, mégis próbál ott betartani, ahol csak tud. Háromszázezer forintot kaptam. Semmit nem kell föladni, ki kell harcolni.
-- Jónéhány riportot is adott akkoriban.
-- A médiumok teljesen mást írtak le, mint amit én elmondtam. Olyat is írtak, hogy Csepelről úsztam át Soroksárra. Annyira nem figyelt oda arra, amit mondtam. Olyat is írtak, hogy szétmarcangolták a lábamat, kezemet, mellemet. Szenzációhajhászok, hogy minél több példányt tudjanak eladni. Olyan érzésem volt, hogy egyáltalán nem fontos az, hogy mi történt velem, hogy érzek. A történtek után másfél hónapig nem mertem egyedül elmenni otthonról. A férjemet is megviselte, azóta csavarhúzóval jár. Nem olyan régen két rotveiler támadta meg, ahol ott volt a gazda. Ő sem tudott parancsolni a kutyáknak, annyira felbőszültek voltak. A férjemnek olyan lélekjelenléte volt, hogy iszonyatos ordításba kezdett, üvöltött a kutyákkal, és a kutyák hátráltak. A gazdától függ, hogy milyenné válik a kutya. Ha szeretjük, nem lesz agresszív. A harci kutyákra jellemző, hogy egy bizonyos koráig nagyon jól kezelhető, okos, intelligens, de egy idő után náluk bekattan valami. Az agyontenyésztettségüktől elvesztik a fejüket, és utána már bennük van a vérszag. Ezt egyfajta divatnak mondanám; azt se tudja, hogyan kell vele bánni, de látta az egyik szomszédjánál, és akkor legyen neki is. Magyarországon talán összesen három pitbullt jelentettek be. Nevetséges. Ha bejelentenék, és lenne erre egy szerv, aki ellenőrizné ezeket a kutyákat, oltásra, tartásra. Nem nőttünk még el a kutyatartáshoz. Engem is támadott meg már azóta egy kutya. Németjuhász kutya. Megharapott. Az a kérés, hogy legyen szíves, mutassa meg az oltási papírját a kutyának, nem hajlandó rá. Hivatkoztak arra, hogy az bent van Budapesten, de higgyem el, hogy be van oltva a kutya. Kutya kell, de ha valami probléma van, akkor inkább maradjunk ki belőle. Annyira bizonygatták, hogy rendben van az oltási papír, hogy azt hazudtam az orvosnak, hogy láttam a papírt, és rendben volt. Ha megyek az úton és látom a kutyát, akkor előjön bennem, hogy nem megyek el másik útvonalon. Leküzdöm azt, hogy nem fogok megfordulni, akkor is elmegyek mellette, és ha mégis valami atrocitás ér, akkor utána kijön rajtam a félelem. Akkor elkezdek remegni. Volt egy alkalom, hogy hazajöttem és sírás jött rám. A kislányomat is arra nevelem, ha ilyen kutyát lát és éppen van nála ennivaló, akkor azt adja oda neki, mert mindenképpen a barátságos formáját kell fölvenni a találkozásnak. Semmiképpen nem nevelem félelemre a kislányomat. Mindenképpen úgy kell nevelni, hogy szeresse a kutyát.
-- A kutya azt is megérzi, ha fél tőle valaki.
-- Fölényben érzi magát, és akkor ő kezdeményezi a támadást.
-- Milyen környék ez, hogy ennyire sok a kóborkutya.
-- Az ember az üdülőövezetekben ki van akadva azon, hogy nyáron kihozzák, aranyos a pici kutya. Amikor eljön az ősz, visszaköltöznek, és nem viszik magukkal egy lakótelepi lakásba. Szabadon eresztik. A veszettség is nagyon előfordulhat, mert a túloldalon a tököli erdőben rókák is vannak. Az itt működő szerv, a sintérek, rémes látni, ahogy bánnak ezekkel a kutyákkal. Tíz centis láncra kötik. Biztosan sokat megölnek. Be kell fogni őket, mert nincs más megoldás. Sajnálom őket, mert az élethez annyi joga van, mint bármelyik másnak. Nem engedném meg, hogy ennyi harci kutya születhessen. Hallottam, hogy külföldön már vannak fogamzásgátlók kutyáknak, de Magyarországon még nem is tudnak róla, hogy ilyen létezik.
-- A kutyamenhelyek telítettek.
-- Igen. Nincs rá anyagi fedezet, hogy ezeket bővítsék.
-- Amikor kutyatámadást lát tévében, mire gondol?
-- Dunaharasztiban egy malamut egy csecsemőt tépett szét. Saját kutya. Elképesztő. Azt gondolom, hogy féltékenységből tette a kutya. Nagyon sok mindenre kell figyelni. Valószínűnek tartom, ahogyan az emberek egyre agresszívabbá válnak, így az állatok is. Nagyon formálódik a kutya is az ember után. Az én történetem már nem jut mindig eszembe. Nálam ez már nem mindennapos dolog, hogy ezzel foglalkozzam. Vidéken valahol egy idős nénit széttéptek a kutyák. Mit sajnáljak saját magamon? Egy kicsit a szerencsén is múlik a dolog. Én akkor 25 éves voltam, a néni meg 70. Az is számít.
-- Két kutyát láttam Önöknél a kertben.
-- Utcára nem mennek ki. Van kerítés. Évente oltva vannak. Az egyik német juhász. Nem tudunk tőle megválni, annyira a szívünkhöz nőtt.
-- Mindezek ellenére így vélekedik?
-- Igen. Egy kutya nagyon csodálatos is tud lenni.
|
