Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2004-04-27 19:03:50 3246
nos..abszolut megertem a problemadat..amikor lefogytam 60 vhany kilora akkro panikszeruen enni kzdtem mert lelkileg meg nem votlam ra kesz..sem a pillanatsokra sem arra hoyg egycsapasbol nem votlam atlatszo halom amin igyekeztek atnezni..

most, jopar evvel kesobb, nemsokara ferjes asszonykent azt hiszem ez maskepp lesz..el tudom majd fogadni.

az edessegevesrol..nalam meg mindig jo es rossz napok egymasutanja az elet..most eppen jo napjaim vannak..tehat lelkileg kiegeynsulyozott vagyok, fizikailag taplalom atestemet es eszembe sem jut acsoki...amirko jonnek a rosznapok akkor viszotn olni tudnek az edessegert...hatha a lelkesedesem amit afogyas okoz atsegit ezen..

Előzmény:
_mirasorvino_ Creative Commons License 2004-04-27 18:01:08 3243
a munka az sajnos ilyen. kampányszerű. vannak ilyen keményebb iőszakok. ki lehet bírni.

arra gondoltam éppen, hogy megkérdezek valami dokit, hogy azt az érzést amit az édesség csinál, nem lehet-e valami mással létrehozni. a mozgással is termelődik egyfajta jóérzés, de az nem ugyanaz. rám is néha ellenálhatatlanul rámjön az azonnalédességetakarok dolog. és kurvanehéz erősnek lenni vele szemben.

abban igazad van, hogy nekem ez lesz a lényeges része a lefogyásnak, csak ha őszinte akarok lenni, talán vannak némi félelmeim még ezzel kapcsolatban. már tudom kezelni azt hiszem azt a helyzetet, amikor az ideális súlyon vagyok, de régen iszonyatosan utáltam, hogy megnéznek, meg a hozzátartozó egyebeket. mindig azt éreztem, hogy nem engem szeretnek, csak a helyes kis pofikámat, meg a többit. a testet. a látványt. lehet hogy ez hülyeség, de mégis ezt éreztem. viszont hálistennek azóta eltelt elég idő, és talán már nem szaladok el ettől. remélem. meglátjuk.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!