Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Nyugdijas_szektor Creative Commons License 2004-04-27 00:06:28 10
Hát én már jópár éve figyelem a magyar fociban történteket, és meglehetősen borúlátó vagyok.

1) Profiliga
Most a 12 csapatos NB1 + 18 csapatos NB1/B tekinthető "profinak". Teljesen nyilvánvaló, hogy ennyi klubot/játékost nem tart el az a kevés fizetőképes kereslet, ezért előbb-utóbb meg kell jelennie az "amatőrizmusnak" ezekben a felsőbb ligákban is. Szerintem sem lehetséges ma a "tiszta" profi bajnoság.

2) Nézők - Stadionok
Évek óta általános tendencia a nézőszám csökkenése. Ez alól vannak átmeneti kivételek (vidéki csapatnak 1-2 évig jól megy ld. Zalaegerszeg), de tartósan sehol nincs olyan igény, amely jelentős stadionbővítést kívánna. Sokkal hasznosabb lenne a stadionokra szánt pénzekből több füves, villanyvilágításos utánpótláspályát építeni.

3) Fizetési, átigazolási plafon
Én alapvetően ellenzem a bevezetését több okból is.
a) ha a szintje túl magasan van megállapítva, akkor a kis klubok nagy része úgysem éri azt el, csak néhány nagy, nemzetközi kupákban induló csapatunk működését érinti. Ettől nem lesz kiegyensúlyozott a bajnokság.
b) túl alacsony szintnél már legjobb játékosainknak is meg fogja érni pl. az osztrák harmadosztályban focizni. Bajnokságunk színvonala tovább süllyedne.
c) a mai magyar fociban rengeteg "fekete" pénz mozog. Ezt semmilyen fizetési, átigazolási sapka bevezetése nem érintené.

4) EU csatlakozás
Szerintem ez már tényleg az utolsó szögeket veri be a nemzeti bajnokságunk koporsójába. A futballisták szabad munkavállalásával eddig zárt "piacok" is megnyílnak előttük, mivel több országban alacsonyabb osztályokban limitálják az EU-n kívüliek számát. Ennek megszűnésével épkézláb fiataljaink azonnal külföldre fognak áramolni.

Én a következőket tenném:
1) Utánpótlás pályák fejlesztése
Új állami vagy önkormányzati tulajdonú pályákat építenék. Csak az én életemben legalább 30-40 budapesti kiscsapat pályáját adták el, építették be.
2) A profi klubok gazdálkodását szigorúbb keretek között tartanám. Ne lehessen indulási jogot adni-venni, milliárdos TB és adó hiányokat felhalmozni, játékosokat "fekete" pénzekkel tömni.

Előzmény:
Chandler Creative Commons License 2004-04-24 12:06:09 -
Sziasztok,

gondolom, a legtöbben már olvastátok a HVG interjúját Sárközy Tamással, amiben az új sporttörvény alapelveinek változását taglalja.
Nos, ezekből nem kevés a magyar futballt közvetlenül és alapjaibnan érinti. Ezzel kapcsolatban vetnék fel pár vitaindító kérdést, örülnék, ha megosztanátok velünk a gondolataitokat ezzel kapcsolatban. Nem kell félni újabb ötletrohamtól, csak és kizárólag kérdéseket írtam! :o)

1.) "Az új sporttörvény, szemben a 2000-essel, amelyik némileg mesterségesen fel akarta lendíteni a hivatásos sportot, afelé próbál haladni - szintén főleg a labdarúgás miatt -, hogy a magyar sportban általában ne legyen tiszta profi bajnokság. A háború előtt a profi futball egyszer már befuccsolt Magyarországon, és akkor is egy olyan vegyes rendszerre tértek át, amilyenre a mostani jogszabály ösztönöz. Nálunk bonyolult és drága lett a hivatásos versenyrendszert alkalmazó sportszövetségi struktúra, ezért az új sporttörvény deregulációra sarkall: lehetőleg a sportra menjen a pénz, ne a bürokráciára."

Ez, ha jól értelmezem, az alszövetségek és a Liga elleni intézkedés.
El lehet-e várni a klubtulajdonosoktól, hogy egy olyan rendszernek rendeljék alá százmilliós (milliárdos) befektetésüket, aminek a vezetésében nincsenek jelen(kisebbségi képviseletben vannak) ? Konkrétabban: Bozóky és a megyei funkcik vigyázzák-e Lukács, Várszegi, akárki pénzét?

2.) De a sikeres labdarúgóüzlethez még ez is kevés: a terméknek kellene jobbnak lennie! Nemrég adta be disszertációját az egyetemünkön András Krisztina adjunktusnő, aki lényegében azt mutatta ki, hogy meccsenként átlagban mintegy 15 ezer néző szükséges egy első osztályú labdarúgócsapatnál, hogy a mai feltételek mellett a befektetés minimális nyereséget hozzon. Most általában fordulónként összesen nincs ennyi néző. Ha a színvonal alacsony, ha a televíziós közvetítés nem piaci alapon, hanem szívességen nyugszik, ha nincs közönség, nincs szponzor, illetve azok is szívességi vagy politikai ráhatásra adnak pénzt, akkor ez nem üzlet, s ezen egyetlen jogszabály sem segíthet."

Most éppen a legordasabb üzleti alapon működő tv társaságnál vannak a közvetítési jogok, és az utolsó fillérig kipucolták Orbánék iderendelt forintjait a sportágból. Ez azt jelenti, hogy most jó úton vagyunk, és a sárga tégla végén ott a Kánaán?
Kinek a dolga, hogy megteremtse 15 ezer néző fogadásának a képességét? (pl. Debrecenben)
Akinek ezt meg kell teremteni, annak csak úgy ajándékba kell tennie ezt, vagy kedvezményes, de visszafizetendő konstrukcióban?
Akiknek esélyük sincs 15 ezer nézőre, azokat lelövik, ugye?
Ezek kilétéről ki döntsön és milyen alapon? Ezeket negatívan diszkriminálni fogjuk?

3.) "Az új sporttörvényben már benne van a lehetőség, hogy a szövetség meghatározhatja a munkabér és egyéb juttatások együttes felső határát, valamint az átigazolási díjak maximumát. Ilyen a szabályozás például az amerikai profi kosárlabda-bajnokságban is.

Vajon a kommunizmus és a szabad verseny 70 éves párbaja mit bizonyított: jobb, ha mindenkit lerángatunk egy szintre, vagy jobb, ha hagyjuk kiemelkedni az arra képeseket?
Vajon melyik rendszer melyik cél elérést szolgálja leginkább? (erős válogatott, nemzetközi klubsiker, utánpótlásképzés, tömegesítés, stb)
Alkalmas-e valamelyik több célt is szolgálni?
Vajon lehet-e egyszerre mindettőt alkalmazni? (pl. egy szűk, szabadversenyes osztály, alatta/mellette egy kommunista egyenlősködő osztály)

4.) A magyar futballban nehéz a horribilis juttatásokat lenyomni, mert nincs szolidaritás, az egyik helyen kidobott játékost - adósságba verve magukat - nagyobb jövedelemmel fogadják máshol. Ez a torz piac miatt nem tud megszűnni, a klubok szolidaritására lenne szükség, no meg állami ráhatásra. Moldova Györgyöt plagizálva: a tékozló koldus ne kapjon alamizsnát.

Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll a legelsővel? Mi az ésszerűbb: ha tulajdonosok, vagy ha funkcionáriusok őrködnek a racionalitásra?
Nem arra utal-e ez a jelenség, hogy keresleti a piac? Nem lehet, hogy több a csapat, mint a kívánt színvonalú labdarúgó?
Ez a jelenség összefügg-e az első osztály létszámával? Legyen-e rá hatással?

5.) "Voltam egyszer egy magyar profi futballcsapattal Írországban egy UEFA-kupa meccsen, ahol a mérkőzés előtt három nappal már ott volt a csapat, a játékosok regenerálódtak. Az ellenféltől viszont a két hivatásos játékoson kívül éppen csak beestek a kezdésre a többiek, de az öltözőbe nagy levelestáskával érkező postás úgy szaladgált el a magyar védő mellett a pályán, ahogy akart. Erre a játékos-értekezleten a postást fogni képtelen védő azt mondta, hogy a focisták nem voltak kellően jutalommal motiválva. Ez szemléletmódbeli probléma, amire most is fordított választ ad a futballvezetés. Matthäus szerződtetése, a brazilok idecsábítása látványos akciók, amelyekkel előremenekülnek, ahelyett, hogy azt tennék, amit mi a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a jégkorongban, vagyis ténylegesen az utánpótlás fejlesztésére koncentrálnának. Ami ad absurdum azt is jelentheti, hogy egy ifiedző többet keres, mint egy első osztályú csapat trénere.

Előremenekülni, vagy elölről kezdeni?
Kapcsolható-e ez a kérdéskör a 3. pontban említett új lehetőséghez? Minimumot, maximumot, vagy mindkettőt kell meghatároznia a szabályalkotónak?

6.) "Az állam feladata az, amit mindenkori vezető szervei törvényben teendőjüknek nyilvánítanak, de ebben óriási differenciák vannak az egyes országok között. Vegyük azt a példát, hogy a stadionok fenntartása állami feladat. De hányé? Azt hiszem, az EU-nak igaza van abban, hogy az üzleti sportot támogatni nem lehet, mert az piaci verseny tárgya. Ha nem tud megélni egy sportvállalkozás, úgy szűnjön meg, és jöjjön helyére egy amatőr sportegyesület. Kérdem én, hány embert zavarna Magyarországon, ha fél évig nem lennének NB I-es professzionista futballmeccsek? Szerintem néhány sportvezetőt.Viszont az állam feladata a szabadidősport, a diáksport és az utánpótlás számára szükséges feltételek biztosítása, azaz ami az emberek egészségével kapcsolatos. Ilyen értelemben a pályák fenntartása már állami, illetve önkormányzati feladat, de itt nem a szuperstadionokra gondolok, hanem arra, hogy legyenek olyan sportpályák, ahová a gyereket ki lehet vinni focizni, ahol este villanyfénynél lehet korcsolyázni.

Ismételten csak:
Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll a legelsővel?
Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll a másodikkal?
Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll az ötödikkel?
Ha a profisport és a diáksport (utánpótlásképzés) ennyire eltérő megítélés alá esik, szükséges-e vegyíteni őket?
Ha az utánpótlás segítése állami feladat, szükséges-e az amúgy is gyenge sportvállalkozásokat ezzel terhelni?
Ha a vállalkozások nem támogathatók, de a bennük végeztetett utánpótlásképzés, mint cél igen, mi legyen a megoldás?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!