Keresés

Részletes keresés

Hippocampus Creative Commons License 2004-04-20 09:59:40 218
Előbb is lehettél volna egyértelműbb :). Hosszasan magyarázkodtam Villám Áronnal kapcsolatban, megkímélhettél volna tőle. Láthatólag irtózol a terjengős fogalmazástól, aztán néha nem érti meg az együgyűbbje, mint én :). Nem diagnózisnak szántam a megjegyzésemet, hanem egyszerűen lelkibajos szolidaritást akartam kifejezni. Megint leírom: természetesen én nem diagnosztizálhatok senkit sem. Nem gondolom, hogy LizyX bipoláris lenne, alig tudok róla valamit.

Bipolárist notóriusan nehezen diagnosztizálják, pedig erre is igaz, hogy minél előbb, annál jobb. Tegnap megróttak a cseten, hogy ritkán hivatkozom elsődleges forrásokra, hát legyen:

"Living with Bipolar Disorder How Far Have We Really Come?"

maga egy fél tragédia, ha tényleg bipolár

Attól, hogy bipoláris, még lehet nagyon jó a lefolyása meg nagyon rossz. Lehet pl. sokkal kevésbé krónikus, mint egyes "szimpla" major depik. Egy súlyos személyiségzavar sokkal inkább gátolhatja a funkcinálást adott esetben. A pontos dg.-tól nem változnak a tüneteid, csak javul az esélyed, hogy megbírkózzál velük.

Törölt nick Creative Commons License 2004-04-20 08:47:16 213
a sorstárs szó egy pozitiv üzenet e helyen, ez a késöbbiekböl kiderül, értelme kb "nem vagy egyedül" "nem vagy selejtes, kilógó, hiba a mintán" stb, .. de talán kérdezzük meg magukat a lesorstársazottakat, hogyan érzik a dolgot?!

Magán a szón lehet rágódni, elég elcseszett dolog, nyelvtanilag nulla értelme van, mivel sors mindenkinek külön adott, szerencsésebb elképzelések szerint pedig nincs is.

Blocking, értelek, ha ez a szó pl az öngyitopikba sütödik el, egyböl mást jelent, de tulképp mi az, amit most itt te csinálsz, mióta megjelentél? Legalább te magad tudod? ;)

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2004-04-20 08:16:00 210
Hogy egyértelmű legyek:

arra gondolok, h LizyX-nek miért kell azt mondani, h sorstárs. Ami maga egy fél tragédia, ha tényleg bipolár. Meg egy bipolárról később is kiderülhet, h nem az.

Előzmény:
Hippocampus Creative Commons License 2004-04-19 11:10:13 190
Hippo, ha megkérhetlen senkit ne diagnosztizálj táv - még megközelítően sem

1. Táv senkit sem lehet diagnosztizálni.

2. Én nem vagyok orvos, tehát még közel sem diagnosztizálok senkit.

Értem, hogy mire gondolsz

(i) ha valakinek bebeszélem, hogy valamilyen betegsége van és közben nem is, akkor kárt okozok,

(ii) a pszichiátriai diagnózis stigma, rombolja az illető önértékelését és ezzel súlyosbíthatja a bajt,

(iii) egyesek szemében a pszichiátriai diagnózis "mítosz", a depi pl. nem betegség, Thomas Szasz szerint pl. egy "metaforikus betegség." (A bálna nem hal, de sok szempontból olyan, mint egy hal; a bálna "metaforikus hal.")

Mindezzel együtt és szem előtt tartva, hogy az erkölcs nem statisztikai alapon működik, és az egyes emberre a statisztika jelentése meglehetősen áttételes, nem ésszerű figyelmen kívül hagyni, hogy statisztikailag hatalamas gond, hogy főleg a férfiak nem kérnek segítséget a lelki bajaikkal, hanem önerőből próbálkoznak és tipikusan rossz nyomon.

Én pl. közel hét évig próbálkoztam önerőből. És az önerő alatt itt tényleg önerőt kell érteni, nem csak a szakemberek elkerülését. Közben lassan, fokozatosan fölzabálta az életemet a depi. Egyvalaki volt, egy depis nő a környezetemben, aki meglátta bennem a depist, most már tudom ezt is, de nem akart "diagnosztizálni" én meg akkor nem sokat értettem meg az üzenetéből. Jól jött volna, ha valaki makacsabbul vagy uram bocsá' explicitebben fölhívja erre a figyelmemet, vagy legalábbis arra, hogy rossz nyomon próbálkozom. Megintcsak statisztikailag az a helyzet ugyanis, hogy minél előbb kér segítséget valaki, annál jobbak az esélyei, hogy helyre rázódik. (Ezen a priori semmit nem változtat az, hogy kimaradnak ezekből a statisztikákból szok, akik sohasem fordulnak orvoshoz.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!