Keresés

Részletes keresés

Agyar Creative Commons License 2004-04-21 08:42:27 111
Épp ez a megtanulás megy nehezen... Mire kimondom, már érzem, hogy 'ezt nem (így) kellett volna', de addigra már késő. Aztán jön a gondolatsor: a francba, hát te provokáltad ki belőlem - hosszú, mindkét részről sértődött hallgatás (bár nekem nem lenne okom rá) - majd pár nap múlva a kibeszélés.
>>... egy kis bűnbánattal ...
Kis dolgokban könnyen jön a bocsánatkérés, a komolyabbakban magam előtt is megmakacsolom magam (micsoda rekurzió :)
A hozzászólás:
Gillian Creative Commons License 2004-04-19 15:55:40 108
Hülye szöveg, de lehet, hogy meg kellene tanulni bocsánatot kérni. Igaz, én sem sűrűn gyakorlom ezt a műfajt ... :), mert amit egyszer kimondok, azt vállalom. Akkor meg minek köpjem szembe magam, nemigaz ?
Na, ezt a problémát végül úgy oldottam meg, hogy csak azoktól kérek bocsánatot, akik fontosak nekem. A többiek meg nem érdekelnek.
De Te pont a számodra fontosakat bántottad meg, ha jól értem ... szvsz mindent vissza lehet csinálni egy kis bűnbánattal, már ha őszinte ...
Előzmény:
Agyar Creative Commons License 2004-04-18 07:06:27 107
Bocsi, közben nem voltam netközelben.
Tulajdonképpen magamnak feltett kérdésekre keresek választ. Lehet, hogy tudom is a válaszokat, csak nem merem magamnak sem bevallani. Ez így kicsit lilán hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni.
Miért mindig azokat bántom meg, akik abszolút nem érdemlik meg?
Ha egyszer megtörtént, miért teszek úgy, mintha meg sem történt volna?
Nem naponta történik ugyan meg (még jó!), de akkor is aggaszt, ugyanis nem ilyennek ismerem (képzelem?) magam.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!