Szia, eltérítő!
Hát, a szememben bizony eretnekség a "két teremtés" fölvetése, tudniillik Isten Mindenhatóságának a dogmájába ütközik.
Ne feledd, korábban azt írtad, nem csak az embert, hanem az Édenkert állatait is új teremtő aktussal formálta Isten Ádám teremtése után.
Az biztos, hogy Isten nem teremtett bűnt, csak szabad akaratot. A bűn, vagyis a rossz szabad választása új helyzet, amire Isten egy új teremtő aktussal, és egy új teremtési folyamat elindításával válaszol: Jézus föltámasztásával, és utána az egyházzal, ami úgy kapcsolódik Jézushoz, mint a szőlővesszők a szőlőtőhöz.
A teremtés oldaláról nézve a dolgot: amíg nincs bűn, addig nem lehet szó újjákezdett teremtésről. Addig a teremtés egy, megszakítatlan folyamat, ami elvezet az ember teremtéséhez, lényegileg a szabad akarathoz.
A bűnbeesés után ez a teremtés véget ér, ill. abba torkollik, hogy az Isteni Gondviselés egyenlőre létben tartja a bűnbe esett világot.
Isten igazi válasza azonban nem ez, hanem az új ég és az új föld teremtése, aminek a kezdőpontja Jézus Föltámadása. Mindenki, aki megkeresztelkedik, és ezzel Jézus szövetségébe kapcsolódik, ebbe az új teremtésbe kapcsolódik be, új teremtménnyé lesz.
A zsidó néppel kötött első szövetség, és az ezen belül leírt csodák is ennek az új teremtésnek a részei.
Ami a csodákat illeti, ha alapos kivizsgálás után is megállnak, akkor hiszem őket. Van bennem persze bűnös irígység is: ha XY meggyógyult, akkor YZ, aki nekem sokkal fontosabb ember, miért nem gyógyult meg? Egyszer Jeanne d'Arc életét olvastam, és akkor hasított belém az irígység, hogy miért pont ebben a háborúban támasztott Isten szabadítót, és miért pont a francia népnek? Nekünk pl. a törökök ellen miért nem? Nagy titkok ezek, és néha kísértésbe esem miattuk, de alapvetően hajlamos vagyok megnyugodni Isten bölcsességében. |