|
|
|
|
 |
ir6
 2004-04-18 17:27:24
|
49
|
| 6 éve... Nincs semmilyen jó megoldás. Ha testvéred van az segítség azért, én nem tudok senki megkérni a családból hogy segítsen. Nyáron beadjuk 3 hétre, akkor tud a család együtt elmenni, de nagyon félek, hogy ahogy romlik az állapota, majd nem veszik fel a kórházba. A végleges elhelyezés egy intézetbe azért nagyon nehéz érzelmileg, mert lehet, hogy nem tudja mi történik, de hihetetlenül ijedt ha idegen helyre kerül, olyan, mintha egy másik bolygón lenne. Otthon még elmatat, de a kórházban csak fekszik egy fucsa vigyázzállás-szerű helyzetben és fél. Az életösztön miatt persze azt mondom, hogy nekem akkor is jár évente 3 hét, meg egyébként 4 ember életét keseríti meg ez a betegség. Az egyetlen megoldás a halál, de ez nagyon kegyetlenül hangzik, nem is szoktam senkinek mondani, pedig ez az igazság. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Bubu46
2004-04-18 08:52:00
|
48
|
Szervusztok!
Figyelmesen elolvastam a kb 1 éves levelezéseteket - hát mit mondjak...! Nagyon el vagyok keseredve ! Nálunk kb. 1 éve tart ez az állapot, egyre elviselhetetlenebb.85 éves az Édesanyám, együtt lakunk.Mindenkit megismer -kivéve engem . Nem nyulhatok a lánya (!) dolgaihoz, kiüldöz a lakásból, közelharc mindenért. Már minden könnyemet elsirtam, időnként nem birom a sirást abbahagyni és úgy érzem -nem birom tovább.
A legnagyobb gond az, hogy valahogy levegőhöz kellene jutnunk, hogy ezt az iszonyú stressz folyamot birjuk - de hogyan ??? A környezetem (testvérem, barátok) jó hogy vannak,de mit kezdjek azzal, hogy " csak Te le ne robbanj " vagy " vigyázz magadra ".
Érzelmileg teljesen a padlón vagyok - iszonyú energiámat emészti fel ez a 24 órás szolgálat.
Ez van - köszönöm, hogy vagytok , jól esett egy kicsit panaszkodni.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
