Keresés

Részletes keresés

Hippocampus Creative Commons License 2004-04-14 23:01:59 163
Azt hiszem, Lizy, neked az "Önerős" lesz a topicod. Olvasd vissza egy kicsit, szerintem, főleg az eleje felé.
A hozzászólás:
LizyX Creative Commons License 2004-04-14 22:03:57 162
Köszi a hozzászólást.
Nos meg kell mondjam, láttam itt mindenféle furcsa kifejezést, és ezek nagy része azt sem tudom, mit jelent.
Aztán most megnézegettem ezt a címet amit adtál, ez eléggé illik rám, bár érdekes módon csak az utóbbi években, amióta mondhatni, "rendeződött" az életem. Előtte non-stop csak szorongást, rettegést és szomorúságot éreztem.
Most meg komolyan mondom, tiszta hülye vagyok, de szinte úgy változik, ahogy a környezetem egyik percről a másikra. Ha a barátom mondjuk leszúr valami apróságért, amit én nem érzek jogosnak, teljesen kiborulok, úgy érzem, a lelkemet is kitehetem, de ő semmibe vesz, el kell menekülnöm, vagy rosszabb esetben öngyilkosságon jár az eszem. Aztán 5 perc múlva mond valami nagyon kedveset, vagy jön egy jó hír, és úgy fel vagyok dobva, teljesen fefpörgök.
Mondhatom, az elmúlt évekhez képest sok javulást tapasztaltam, de sajnos meg kell mondjam, ez mind a körülmények alakulásának köszönhető (megértőbb barát, anyagi problémák rendeződése, stb). Tulajdonképpen az a legnagyobb gondom, hogy sodródok az eseményekkel, nem tudom a kezembe venni a sorsomat, mintha valami nagy hatalom a markában tartana. Vannak néha vágyaim, egy sikeres, magabiztos női szerep, de aztán ha oda kerülök, hogy lépést tegyek, mielőtt bármit tennék, szinte fizikailag sokkol valami rettegés féle, és ez nem azonos mondjuk egy új munkahely előtti egészséges izgalommal.
Sajnos nagyon sok szidalmat kaptam, hogy mennyire határozatlan vagyok, olyan kis tehetetlen, és hogy mindig másokra vagyok utalva. Ettől rengeteget szenvedek, hogy én miért vagyok ilyen selejt ember, bár érdekes, nemrég olvastam, hogy ez a határozatlanság és közömbösség lehet maga a depi eredménye is.
Különben érdekes ez az évszak dolog, mert "súlyosabb éveimben" én is nagyon tapasztaltam a tél hatását, olyankor volt, hogy csak úgy ok nélkül sírva fakadtam, főleg esténként. ((És nagyon halkan jegyzem meg, ilyenkor nyári strandolásos fotókat nézegettem, nyári slágereket hallgattam és napolajat szagolgattam.))
Előzmény:
Hippocampus Creative Commons License 2004-04-14 21:20:39 161
Szia LizyX,

Egy dolog megütötte a fülemet a hozzászólásodból. Nevezetesen ez a "fellegekben érzem magam." Nem lehet, hogy a te depid is bipoláris? Van a hippocampus.fw.hu-n egy "Bipoláris spektrum teszt," esetleg megnézhetnéd. Most éppen a depi mélyén csücsülsz? Van valami szabályosság a visszatérésekben? Nekem általában ősszel és tavasszal, de idén eddig megúsztam, lekopogom. Lehet, hogy éppen az segített, hogy fórumozom?

Hajrá sorstárs:)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!