|
|
 |
tékozló
2004-04-14 23:22:28
|
56
|
Találkoztam olyan elmélettel, hogy a hiány a legnagyobb teremtő erő.
Ugye milyyen felfoghatatlan? A káosz elmélet már
kész tényekre alapul, a valami vanra.
De a semmiből teremteni az már valami ebből kiindulni a hit mellőzésével már vakmerőség lenne.
Rég volt, talán…..
Mikor még minden volt a semmi,
És senkinek nem volt hova menni,
Mert tér nélkül nem létezik a hova,
Idő nélkül értelmetlen a tova.
De már maga által létezett az Isten,
És hitt a magába vetett hitben,
Kinyújtotta karját és a semmit markolta,
Tán maga sem tudta, hogy épp a világot alkotta!
Kezeivel gyúrt megannyi hatalmas golyót,
És maga köré rakta a milliárdnyi bolygót,
Ezeknek önkényesen egy- egy nevet kioszt,
Te vagy a Föld, s ím az ember mely majd lassan kifoszt.
A kegyet, az ember mit csaléteknek kapott; a tudatot,
Nem becsülte többre, mint kiszáradt szivacsot.
Van itt még teendő, több mint elegendő, s szomorkás
A vénséges bolond bolygóközi pályamunkás.
-O-
Mi
|
|
A hozzászólás:
 |
rinpoce
2004-04-12 18:00:25
|
55
|
:-)))
Kedves tékozlo! Igy is történhetett...
Én is sokat gondolkodom, ugyanerröl.. Tudod többféle megközelités is lehetséges, de kétségtelen: bennem is megfordult már a gondolat, ha megfejtjük a teremtés titkát, mi tarttana még itt bennünket... Ezt a gondolatot egyénekre is le lehet bontani: ha megfejted a teremtés titkát, többé nem kell megszületned a földi létbe. Igy nekem jobban tetszik. mert igy van értelme, de persze az is csak az ember számára fontos.... |
|
Előzmény:
 |
tékozló
2004-04-10 23:50:47
|
54
|
Kedves rin,sokat gndolkozom, Istenről, a világ
keletkezésérő, a feltámadásról.
Olvasok is hozzá, vannak egész értelmes. sőt logikus gondolatok, de avége mindig az őrülethatára, amikor eljutok a felfoghatatlanhoz, a semmiből való teremtéshez. Lehet, hogy nem túl barátságos agondolat, de én azt hiszem, hogy ha az ember megérti és megmagyarázza egyko ezeket agondolatokat akkor lesz avilág ége. nem lezs tőbbé keresnivalónk ezen bólygon és másut sem.
addig maradok az én kis naív pajkod teremtés elméletemnél, az öreg kaporszakálú, fáradt játékánál.
Ime
....... és fogd az almára! *
Egy napon a Jóisten miközben jóízűen nevet,
lehajolt a Földre a porba írt egy nevet.
Elborult az arca, elmélázott kábán,
a porból, homokból életre kelt Ádám-.
-Lődörgött a Földön heverészett léhán,
s az esze kin járt? a még nem létező Éván.
Megszánja az Isten, vagy tán bosszút forral?
Egy bordát összekever a már bevált porral.
Feléledt a massza, létrejött a páros,
nélkülük nem lenne ma sok ezernyi város.
Megrázza az Öreg láthatatlan kaprát,
nyit a párosnak egy kifogyhatatlan kamrát.
Telve volt a kamra, minden földi jóval,
így szóla az Isten dörgedelmes szóval.
Ehettek bármit mi éhetek elveri,
Íme itt egy alma mi karmátok terheli.
Intézi a szavát főleg a nagylány Évához,
Vegyél innen bármit, de ne nyúlj az almához!
Beszélj! beszélj! vigyorog már Ádám,
nem is jár az esze csak a nagylány Éván.
Besurran Éva a tele spájzba
és ráteszi kezét a tiltott almára.
A léha Ádám utána oson,
megpihen a szeme a szűz halmokon.
Észreveszi Éva az s almát nyújtja,
ám látja, hogy Ádámnál nő az élet kulcsa.
Feledik az almát és egymásra harapnak,
hogy legyen mit mesélni a sok tudatlan papnak.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|