Szia, eltérítő!
Katolikus volnék, de az Ádám-Éva történet kapcsán a Westermann-féle kommentárt olvastam, ami tudtommal evangélikus.
Biztosíthatlak, hogy a történelmi egyházak alapvetően ugyanígy magyarázzák az elemzett történetet, tehát a "protestáns" jelző kisajátítása a magad álláspontjára legalábbis kérdéses.
Soha egy percig nem vitattam, hogy Isten az összes Szent Irat kinyilatkoztatója, aki azonban a szentíró emberrel együttműködött.
Protestáns megközelítés leginkább az, hogy nem szabad a szöveghez előzetes dogmatikai elvárásokkal közelíteni, hanem arra kell figyelni, amit a szentíró mondani akar. Ha pl. beszélő kígyót szerepeltet, akkor dogmatikai elvárással közeledem a szöveghez, amennyiben föltételezem, hogy "á, biztos a Sátánról beszél, mert én dogmatikailag tudom, hogy az a Gonosz". A szentíró mondandójára figyelek, ha tudomásul veszem, hogy "igen, ez egy beszélő kígyó. Melyik az az irodalmi műfaj, amiben beszélő kígyók szerepelnek? A mese. Miért írnak emberek meséket? Nem céltalanul, hanem mert mondandójuk van vele. Mi ennek a történetnek a mondandója? ..."
Mondjuk ezt a fajta szövegértelmezési irányt az ökumenikus párbeszéd alapján a II. Vatikáni Zsinat óta eléggé átvette a katolikus egyház is.
|