Keresés

Részletes keresés

lépcsömászó Creative Commons License 2004-04-09 12:21:48 49
Szia, eltérítő!

Katolikus volnék, de az Ádám-Éva történet kapcsán a Westermann-féle kommentárt olvastam, ami tudtommal evangélikus.

Biztosíthatlak, hogy a történelmi egyházak alapvetően ugyanígy magyarázzák az elemzett történetet, tehát a "protestáns" jelző kisajátítása a magad álláspontjára legalábbis kérdéses.

Soha egy percig nem vitattam, hogy Isten az összes Szent Irat kinyilatkoztatója, aki azonban a szentíró emberrel együttműködött.

Protestáns megközelítés leginkább az, hogy nem szabad a szöveghez előzetes dogmatikai elvárásokkal közelíteni, hanem arra kell figyelni, amit a szentíró mondani akar. Ha pl. beszélő kígyót szerepeltet, akkor dogmatikai elvárással közeledem a szöveghez, amennyiben föltételezem, hogy "á, biztos a Sátánról beszél, mert én dogmatikailag tudom, hogy az a Gonosz". A szentíró mondandójára figyelek, ha tudomásul veszem, hogy "igen, ez egy beszélő kígyó. Melyik az az irodalmi műfaj, amiben beszélő kígyók szerepelnek? A mese. Miért írnak emberek meséket? Nem céltalanul, hanem mert mondandójuk van vele. Mi ennek a történetnek a mondandója? ..."

Mondjuk ezt a fajta szövegértelmezési irányt az ökumenikus párbeszéd alapján a II. Vatikáni Zsinat óta eléggé átvette a katolikus egyház is.

A hozzászólás:
elterito Creative Commons License 2004-04-09 10:10:59 48
Alapjában különbözik a Biblia megítélése közöttünk, én azt mondom, hogy függetlenül az emberi esetlegességektől, Isten folyamatosan kontrollálta a folyamatot. Ez a protestáns szemlélet.
A tied a katolikus? Bocsi, nem tudom a felekezetedet.
Előzmény:
lépcsömászó Creative Commons License 2004-04-08 17:14:48 47
Szia, eltérítő!

A "ne tételezzünk föl fölösleges létezőket" - elv annyiban indokolt itt, hogy van egy célom: megismerni a történetben az Isteni Kinyilatkoztatást. Ez ebben az esetben tökéletesen elérhető úgy is, ha Ádámot és Évát egy tanmese szereplőinek tartom, innentől kezdve nincs szükségem rájuk, mint történelmi személyekre.

írod:
Meg azt is vallották, hogy Ádám létező személy, mégha úgy is gondolták, hogy nem vol előtte ember.

Na, ez az. A tradícióhoz való teljes hűség pl. tiszteletre méltó lenne. De erről nálad sincs szó: Ádámot és Évát a tradíció egészen határozottan az első emberpárnak mondta. Ehhez képest Te is valami teljes újítással jössz. Bizonyos szempontból radikálisabbal, mint én: én szimbolikus szinten elismerem, hogy Ádám és Éva az első emberpár, és ezért történetük minden ember számára fontos. Ha viszont előttük is éltek emberek, akkor hogyan lehet a történetet úgy magyarázni, mint ami minden ember számára tanításul szolgál?

Én a Bibliában nem látok olyat, hogy beírnak egy nevet: Pl. Tóthkomlóshy Ubul, aki a valóságban nincs is. Te látsz ilyet?

Igen. Pl. Ádám és Éva :-) Komolyabban: a "Biblia" szó maga is "könyvek"-et jelent. Nem egy könyv, hanem könyvgyűjtemény, mai nyelvhasználat szerint iratgyűjtemény. Ami egyes iratokra igaz, pl. hogy meséken keresztül tanít, az más iratokra nem igaz. Mindez a műfaj elemzésével eléggé észrevehető. Nem önkényesen mondom, hogy az Ádám-Éva történet mese, hanem mert ott, bent, a szövegben van egy beszélő kígyó. És nem önkényesen mondom, hogy Jézus valóban föltámadt, hanem mert Pál ott, bent a szövegben ötszáz testvérről beszél, akik ennek tanúi voltak. Súlyos szemléleti tévedés lenne mesének nyilvánítani a Föltámadást azért, mert az Ádám-Éva történet mese, de ugyanilyen szemléleti tévedés lenne az Ádám-Éva történetet történelmi valóságnak nyilvánítani azért, mert a Föltámadás történelmi valóság.

A "Biblia", mint egy könyv, tulajdonképpen történelmietlen illúzió, amit a könyvnyomtatás elterjedése keltett a reneszánsztól kezdve. Aki azt mondja, hogy "a Biblia azt írja, hogy...", az jó eséllyel ennek az illúziónak a rabja. Pál ír valamit, a Genezis könyve ír valamit, stb. Mindegyik a maga módján, a maga Istentől kapott mondanivalója szerint.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!