Keresés

Részletes keresés

lépcsömászó Creative Commons License 2004-04-05 14:31:08 40
Szia, eltérítő!

Szíved joga :-) Ettől még katolikus is lehetnél, ugyanis XII. Pius szerint őriznünk kell a hitegységet azokkal, akik a Biblia fundamentalista értelmezéséhez ragaszkodnak, föltéve, hogy nekik is fontos a hitegység velünk. Ez valahanyadik apostoli levele.

Én pusztán igyekeztem megmutatni, hogy nem kell az elbeszélés történetiségéhez ragaszkodnunk ahhoz, hogy Isten kinyilatkoztatását megtaláljuk benne.

A tanmese teljesen közönséges ókori műfaj, gondolj Naszreddin Hodzsára, vagy Ezópuszra. Vagy akár Jónás könyvére.

Mindenesetre ha ragaszkodsz az elbeszélés történetiségéhez, akkor valóban érdekel, Isten miért szeret az alkonyi szellőben hűsölni. Továbbá ha már egyszer szeret, akkor miért csak ebben az elbeszélésben találkozunk ezzel.

Azt gondolom, ha ragaszkodsz a történetiséghez, nem intézheted el mindezt azzal, hogy a nagy kérdőjeleket fura megállapításokkal elvarrod (pl. hogy Isten csak az édenkert állatait teremtette, meg ilyenek), hanem részletesen végig kell menni a földrajzi megállapításokon az Édenkert helyéről, hiszen a történet két létező folyót megnevez, végig kell menni a sajátos fiziológiai megállapításokon a hiányzó oldalbordáról, stb.

Föl kell tenni azt a kérdést is, hogy ki írta le mindezt. Ki volt az, aki tanúskodik arról, hogy így volt. Fölhívom a figyelmed arra, hogy ahol a Szentírás igényt tart a történetiségre, ott tanúk sorát nevezi meg, gondolj a föltámadás-elbeszélésekre!

Miután pedig mindezt tisztáztuk, még mindig kérdés, hogy miért volt fontos Istennek mindezt kinyilatkoztatni. Hacsak nem azért, hogy máig érvényes igazságokat közöljön a bűnről, az ember valódi társáról, életről és halálról, és arról, hogy mindig az emberrel lesz (gondolj a bőrruhák jelenetére). Mindezeket az igazságokat azonban egyből megkapjuk, ha a történetet tanmeseként kezeljük, és rögtön a tanításra kérdezünk rá.

A hozzászólás:
elterito Creative Commons License 2004-04-05 09:18:53 39
Mindennek ellenére biztos vagyok benne, hogy Ádám és Éva létező történelmi személyek, és Isten valóban a saját kezével formálta őket.
Előzmény:
lépcsömászó Creative Commons License 2004-04-03 18:49:36 38
Sziasztok!

Írnék néhány gondolatot arról, hogyan látom én (ill. az általam használt szerzők) az Ádám-Éva történetet.

Első kérdés az irodalmi műfaj. Nos, ebből a szempontból nagyon lényeges kérdés, hogy a kígyó beszélő állat, ill. hogy Isten teljesen emberszerű módon élvezi, hogy az esti szellőben sétálhat.

Ilyesfajta elemek egy nagyon jellegzetes ókori műfajban bukkannak föl, tudniillik a mesében.

Ha mármost a történet mese, akkor rögtön tisztáztuk, hogy nem szabad történeti értéket tulajdonítani neki. Ugyanakkor a tücsök és a hangya meséjét sem teszi hazugsággá, hogy a tücsök és a hangya valójában nem tud beszélni. A mese igazsága a tanulság, amit elmond.

Mi az Ádám-Éva mese tanulsága? Pl. egy nagyon világos tanítás a bűnről és a következményeiről.

Éva a kígyó szavára elveszíti a bizalmát Istenben. Azért akar olyan lenni, mint az Isten, mert fél attól, hogy Isten becsapta őt. "Isten megbízhatatlan, hát a saját kezembe kell vennem a sorsomat". Amikor mindketten esznek a fáról, valóban megnyílik a szemük, valódi igazságokat vesznek észre. Mindazt, ami az önálló életükhöz kell. A meztelenség pl. egy tökéletes Isten- és párkapcsolatban nem probléma. Ha azonban önállóan akarnak boldogulni a világban, akkor a meztelenséget meg kell szüntetni, mert kiszolgáltatottá tesz.

Ádám és Éva valóban megtanulja, a hétköznapokban mi a jó és mi a rossz nekik. A büntetés képei ennek a valós tudásnak a korlátaira figyelmeztetnek: a vad fájdalom (pl. a szülési) gyors véget vet a hétköznapok kormányzására való képességünknek. Vagy igenis képesek vagyunk a köznapokat kormányozni, de arcunk verejtékével, mert minden munkához hozzákapcsolódik a monoton unalom. Ahová mindez vezet, az az, amiről Isten eredendően beszélt: a halál. A halál a legyőzhetetlen korlátja annak a tudásnak, amit az ember Isten nélkül is élvez.

Mindez és még nagyon sok más valódi kinyilatkoztatás a szövegben Istenről, emberről, és a helyéről, csak bízni kell Istenben, és el kell hagyni az emberi, kreacionista erőlködést egy képzelt őstörténet fölvázolására, ami elvakít bennünket arra, hogy a lényegi tanítást észrevegyük.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!