Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
_mirasorvino_ Creative Commons License 2004-03-29 20:17:13 3117
mindenki maga tudja.
én nem hiszek ebben az önbüntetős cuccban. amikor elkezdtem hogy úgy mondjam "leszámolni" a zabálós projekttel, azt értettem meg, hogy nekem ez valamire jó, valamire kell a kövérség, vagy ha éppen nem vagyok kövér, akkor az álllandó veszélyeztetettség kell a hányás miatt. (nekem nem volt szabad hánynom egy idő múlva, mert szétment eléggé a nyelőcsövem, még most is vérzik sokszor magától).
nyilván sima hétköznapi embernek nem akartam elfogadni magam, kellett valami ami megkülönböztet.
a kövérség is sokmindenre "jó". egyrészt nem mertem kimondani az akkori kapcsolatomra, hogy nem kellene folytatni, akármennyire is élhető, és jó, mert igazából egyikőnk sem érezte, hogy ez az a bizonyos kapcsolat amiben az életünket le akarjuk élni. és az hogy kövér voltam, a vele járó mindennel megkönnyítette nekem is, hogy lássam, hogy valami nem stimmel, meg a volt páromnak is, hogy ezt lássa. aztán ahogy kimondtuk a nemet, azonnal elkezdtem lefogyni, és az a fajta rapid zabálósság eltúnt. és dolgozni kezdetm azon, hogy meggyógyuljak.
amit eléggé hamar láttam, hogy a kövérségre sokmindent rá lehet fogni. hogy azért nem fogadnak el mert kövér vagyok, meg azért vannak mindenféle bajok, mert az emberek nem szeretik az átlagtól való eltérést (ami egyébként halálosan normális)
amióta lefogytam, (kicsi van még hátra, de ez már nem abnormális) rájöttem, hogy nem jó semmitse a kövérségre fogni, és szembe kell nézni a mindenféle kisebb kudarcokkal, mert törvényszerű, hogy bizonyos mennyiségű sikerre bizonyos mennyiségű kudarc is jut, és ezt kell tudni megérteni, és feldolgozni. és nem elkeseredni tőle, mert ez hozzátartozik az élethez.

a volt pasim alkoholista volt, és szintén a szenvedélybetegségén keresztül definiálta önmagát, ő is "különleges és veszélyes betegségben" szenvedett, ettől volt más mint a többiek. amúgy meg kicsitse volt más. csak ezt sehogyse akarta elfogadni. amikor leszokott, eléggé nehéz volt látnia, hogy nem azért nem szerették mert ivott, hanem azért, amilyen ember volt. persze lehet változtatni mindenen. és belátni dolgokat, és akarni változtatni. és soha nincsen késő. egyszóval én nem hiszek az önbüntetésben. az ember nem olyan természetű. egyszerűen szerintem ez is csak egy a jól hangzó kifogások közül. hogy ne kelljen a valódi dolgokat kimondani. én is csináltam ezt, én is mondtam ezt, félreértés ne essék. de úgy nem lehet kijönni. mert ez még a hazugságok egyik fajtája.
ez persze az én véleményem. és nem kell elfogadnod egyáltalán. az ember semmit sem lát be előbb, mint ahogy készen van rá. aranyszabály.

Előzmény:
Mákosgubacsek Creative Commons License 2004-03-29 10:06:57 3113
Érdekes, nálam a túlevés inkább önbüntetés, önsorsrontás - úgy vettem észre.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!