|
|
|
|
 |
wipala
2004-03-17 00:50:54
|
355
|
"Már megérintett."
Bocsáss meg, de azt kell mondanom: úgy látszik, nem eléggé.
Bocsáss meg, de azt kell mondanom: a normálist az betegtől épp az választja el, hogy a normálist megrettenti egy hétre, egy életre, a beteget meg nem. Múló pillanat csupán. Idióta véletlen. Feltápászkodok, köhögök kicsit, leporolom magam, aztán megyek tovább arra gondolva: "Hű, ez kicsit erős volt." Aztán elfelejtem. S tudod, miért? Mert nem érdekel. Nem érdekel, miről maradok le (kivéve alanti hsz-mat, ami akár viccnek is tekinthető), nem érdekel, mitől fosztom meg magam ebben az egyre sekélyesedő világban. Ha meghalok, úgyis mindegy. Mindaz, amiért addig éltem, szertefoszlik. Persze vannak szép percek az életben, de szerintem a fájdalom több. Úgyhogy a monológ többi része nem is érdekel. Hamlet csak nyögjön: "...inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni? - Ekképp az öntudat belőlünk mind gyávát csinál." Szegény királyfi. |
|
 |
wipala
2004-03-17 00:22:06
|
351
|
Szóval vallásos vagy. Ettől tartottam.
Sajnálom, ateista vagyok. És az is maradok. |
|
A hozzászólás:
 |
Olvasószem
2004-03-17 00:16:54
|
350
|
"Már megérintett."
Bocsáss meg, de azt kell mondanom: úgy látszik, nem eléggé.
"Mi néhány másodperc az örökkévalósághoz képest?"
Ha önként halsz meg, hogy néhány másodpercnyi szenvesdéstől (az élettől) megmenekülj, pont az örökkévalóságtól fosztod meg magad. |
|
Előzmény:
 |
wipala
2004-03-17 00:08:55
|
349
|
Már megérintett. Kerültem autó kerekei elé, kapkodtam már levegőért mély vízben és fuldokoltam rosszul földre esve; tudom, milyen a halál szele. Ezt nem kell mondanod.
Csak töprengek, mint Hamlet. Mi néhány másodperc az örökkévalósághoz képest? "Meghalni - elszunnyadni - semmi több. S egy álom által elvégezni mind a szív keservét, a test eredendő, természetes rázkódtatásait: oly cél, minőt óhajthat a kegyes." |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|