"Hát először is Olvasószem!"
Ideges vagy? Nyugalom...
"Felesleges azzal fáradnod, hogy beidézed a mondataimat, annyi eszem még van, hogy tudjam, mint írtam neked, de ha nem lenne, akkor is vissza tudom nézni."
Ez így szokás. Hogy egyértelmű legyen, melyik gondolatra reagálok. Pláne, ha több ilyen is van. Mint most is.
Nem fáradság. Csak kijelölöm, berakom a négyzetbe, és kész.
"Másszor, meg mindennek van oka, annak is, hogy idejársz, úgyhogy akarsz valamit."
Az ok feltétlenül csak az lehet, hogy én akarok valamit?
"Lehet, hogy csak piszkálódni, vagy borzongani, mint csőcselék az akasztáson?"
Nem.
"Nem azt nem értem, amit pszihológiai tanulmányaidból idézel, hanem a szándékodat!"
Remek. A szándékomat nem is kell. A rajtuk való hosszadalmas és eredménytelen rágódás helyett inkább gondolkodj el azokon, amiket írok. Vagy legalább egyszer olvasd el nyitott szemmel és szívvel.
Ha ezt nem akarod, akkor javaslom, amit itt már másnak is: írásaim olvasatlan átugrását. Ez talán még egész' kivihető módszer.
"Én spéci nem dohányzom, soha nem is értettem meg, hogy mit lehet azon szeretni..."
Helyes...
"Ha a pánikosok megtehetnék, akkor bizonyára szívesen áttennék a szorongásaikat a cigarettára."
Tudom. Csak mint érdekességet említettem valakinek, aki legalább másodszorra megértette, hogy nem gúnyolódni akarok, csupán mindentől elvonatkoztatva, mintegy zárójelben jegyeztem meg.
"Nem hülyék vagyunk, csak szorongunk!!!"
Miből gondolod, hogy én hülyének tartalak benneteket? |