|
|
 |
Olvasószem
2004-03-16 20:42:20
|
348
|
| Tudod, aki ilyeneken gondolkodik, annak a legjobb orvosság, ha egyszer valóban közel kerül a halálhoz (persze nem önkeze által, hanem véletlenül, mondjuk egy balesetben). Ha megérint a halál szele, megtanulod jobban értékelni az életet, és borzongani fogsz a gondolatra, hogy egészségesen, egy "kis" szorongás miatt el akartad dobni magadtól. |
|
 |
Mákosgubacsek
2004-03-16 20:13:28
|
345
|
Sziasztok!
Nem érdemes ilyesmin gondolkodnod, ez nem megoldás semmire.
Én megpróbáltam - ha érdekel, privátban elmesélem, mi lett belőle.
Egyébként én is pánikos vagyok, plusz depis hosszú évek óta, kezelés alatt. |
|
 |
Juczkó
2004-03-12 17:09:23
|
323
|
wipala!
Annál azért többet érsz te az életnek és neked az élet, hogy tálcán átadd magad a halálnak, engedve a rettegés szorításának.
Tudom, hogy szar az élet, ha csak arról szól, hogy nem merek kimenni az utcára, meg hogy mikor leszek legközelebb rosszul, de mindig vár valami szép is. Szebb mint a nemlét üressége. A szenvedésed is a tiéd, vedd fel vele a harcot! Fáradt vagy, jó lenne már pihenni? Eljön az is, de tedd el jó messzire a gondolatot!
Légy szívós és türelmes magadhoz! Odakinn sok csodás dolog van, olyan apróságok is, mint a hamarosan kinövő fűszálak, vagy a tavasz illata.
Igen, ott van a boldogan rohangáló, erős, egészséges emberek hada is, de ne flusztráld velük magad! Van aki világcsúcsot ugrik, meg fut, de ők is ritka madarak. Neked is lesz rekordod, ha eljutsz a legközelebbi parkba, leülsz a padra és élvezed majd a napsütést, igazán! Lehet, hogy ehhez neked is kell egy edző, de az nem a pia lesz. Aztán szabad ám sírni, meg ordítani is, ha nagyon szorít...
, de szeresd már egy kicsit magadat! |
|
 |
-Árnika-
2004-03-11 23:21:20
|
322
|
| Nem _kifejezetten_ erre gondoltam... |
|
A hozzászólás:
 |
wipala
2004-03-11 20:53:02
|
321
|
Árniknak válasz ide:
"Ezután mivel próbálkozol?"
1. Nézd, ma itthon kapartam a falat, de aztán lementem az utcára, és vettem borotvapengét. De fájt. Aúúú, ez nem megoldás. Nem merem megtenni. A fájdalomtól félek, nem a haláltól. Tehát valami gyors kéne.
2. Tudod, a tizediken lakom, de mindig parkolnak autók a ház alatt, úgyhogy félek, csak betörném valakinek a szélvédőjét, és az nem olyan kemény, mint a beton.
3. Na mi van még? A fegyverhez engedély kell, az kilőve, hehe. És a szétroncsolt fej sem éppen szép látvány.
4. Kötelem nincs, a lakásban meg semmi erős rúd vagy ilyesmi. De ez amúgy is gusztustalan. Kék fejjel találnának rám, kilógó nyelvvel, olyan undorító lenne.
5. Most még mínusz sincs, úgyhogy nem mehetek ki az erdőbe és feküdhetek a hóba. Tulajdonképpen még az erdőig sem jutnék el.
6. Maradnak a bogyók. Most még csak nézegetem őket. Persze akkor meg hányásban találnak meg, az is milyen undorító. Nem tudom, mennyi kell. Tutira akarok menni. Nem akarom, hogy élve maradjak, félhülyén, tolószékben; esetleg normális aggyal, amivel felfogom a helyzetemet, de nem tudok mozogni. Akkor még a második próbát is elpuskáznám.
Hát akkor most mi legyen? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|